2018.05.11. 13:56
Ilyen egy igazi hagyományőrző vigasság Jászkarajenőn
Csikóstól a jász ruháig, régi hintától a citeraszóig. Ezek jellemezték a karai templom előtti téren rendezett hagyományőrző napot. A minapi vigasságra idén is sokan látogattak el.
Népviseletbe öltöztek a helyi népdalkör tagjai is. Szerintük is fontos feleleveníteni és megőrizni a helyi hagyományokat
Fotó: Hartai Gergely
– Tizenegy évvel ezelőtt kezdtük hagyományőrző programunkat, melynek célja a jász kultúra továbbadása – mondta el honlapunknak a megnyitó előtt Palya István polgármester.
– Kirajzott jász település vagyunk, ami azt jelenti, hogy 1850 körül Jászalsószentgyörgyről és Jászfényszaruról jöttek ide lakosok, akik megvásárolták a földterületeket, majd új községet alkottak. Nem véletlen, hogy kultúránk jellemzően e két településhez igazodik – taglalta a falu első embere.
Azt is elmondta, a mostani eseményen az egyedi helyi viselet jelentett igazi különlegességet. – Tizenkét éve még egyetlen jász öltözetben lévő asszonyka sem volt. Most pedig! Jó néhányan vannak a karaiak közül, akik fontosnak tartják a hagyományőrzés ezen formáját is… – mutatott rá.
Így tesz Budai Annamária is, aki falubeliként hűséges látogatója az eseménynek.
– Nálam a mindennapokban is nagy jelentősége van a jász művészetnek. Gyakran készítek ugyanis hímzett munkákat. Gyűjteményemet pedig a jövőben jász párnákkal és terítőkkel szeretném gazdagítani – mesélte a fiatal hölgy.
Közben pedig egy nem mindennapi szerkezet kötötte le a fesztiválozók figyelmét. Kiváltképp a családokét.
– Kézzel és lábbal is hajtható fa körhintával érkeztem – vette át a szót a tiszakécskei Egri Marianna. Miközben a népi játék ülőhelyeiért valóságos harcot vívtak a helybéli csemeték.
– Egyesületünktől különféle játszótereket lehet igényelni íjászattal, kézműves sütödével, de az évszakokhoz kötődő eseményekre is hangsúlyt helyezünk – folytatta.
– Ilyen a szőlőszüret, az almaszüret és a Luca-naphoz kötődő boszorkányles. Ekkor egyébként a hagyomány szerint azt kell megtalálni, hogy a templom melyik ablakában van a boszorkány… – mosolygott nagyot Marianna.
Majd elárulta, ugyancsak ez alkalomhoz kötődik a „csirkepofozás” szokása. Ilyenkor pedig a gyerekeknek egy csirkét kell a lábasba hajtaniuk. Azt is megtudhattuk, a lovagi játékok közt a bajvívás a legkedveltebb a gyerekek körében. S bár ez utóbbira épp nem került sor, a falu apraja-nagyja azért idén is jól szórakozhatott.
Kapcsolatokat is építhetnek
A helyi dalkör tagjaként látogatott el a programra Pálfistyák Józsefné, aki immár öt éve szerepel a térség rendezvényein. Mint mondta, a hasonló találkozóknak köszönhetően remek közösség épült ki az elmúlt években, melyek eredményeként más településekkel is megismertették már a jász dalokat. – Sok helyre jutottunk el együtt a hagyományőrzés révén. A közelmúltban például Budajenőn szerepelhettünk – újságolta büszkén. – Szeretünk együtt lenni ezeken az alkalmakon, s nagyon jólesik, ha hívnak bennünket – zárta szavait.