Már nem lélegzett az az asszony, akit egy szolnoki nő mentett ki a Tiszából Várkonynál

– Most, hogy eltel már néhány óra, ülepednek az érzések, próbálom felidézni az eseményeket. Őszintén szólva csak arra emlékszem, hogy beúsztam a néniért, megfogtam a haját és próbáltam haladni vele a vízben – mondta el érdeklődésünkre még az események hatása alatt L. Borbély Brigitta szombaton dél körül. 

S hogy mi is történt pontosan? Erről kérdeztük telefonon a szolnoki hölgyet.

– Kedveljük a tiszavárkonyi strandot, rendszeresen járunk oda a kutyáinkkal. Szombat délelőtt is oda mentünk, gondoltuk a nagy melegben hűsölünk. Egy picit odébb mentünk, mert nem akartuk zavarni a kutyákkal az ott lévő családot. Nem telt el sok idő, amikor kiabálásra lettünk figyelmesek. A fiatalabb hölgy kiabált, hogy „mama, hol vagy?". Nem jött reakció, felfigyeltünk mi is, s egyszer csak megláttam az idősebb hölgyet, csak az ősz hajat láttam, és azt, ahogy a kezével csapkodott, igyekezett a víz felszínén maradni. 

– idézte fel az eseményeket a fiatal hölgy.

Brigitta beúszott, megragadta a néni haját és próbálta kifelé húzni. – Sajnos azonban nehezen ment. Termetesebb volt nálam, s a sodrás is erős volt. Kikiabáltam a lányának és annak férjének, hogy jöjjenek be legalább addig, amíg leér a lábuk, odaevickéltem és ott már ők segítettek kihúzni a nénit – mesélte.

– Lila volt a szája, nem volt légzése, elkezdtem az újraélesztést. Közben hívtam a 112-t, mert őszintén szólva a család teljes sokkban volt, a férjem a nagytestű kutyáinkat tartotta, így valamennyire magamra voltam utalva. Szerencsére néhány mellkasi nyomás és befújás után elkezdett hörögni a néni – mesélte tovább. Időközben megérkeztek a helyi rendőrök, s nemsokára mentőautó- és helikopter is jött. Stabilizálták a néni állapotát és kórházba szállították – idézte fel.

Miután eltel pár óra, Brigitta újra végig gondolta a történteket, s mint mondta, nem magát akarja ő „fényezni", inkább az az üzenete, hogy figyeljünk egymásra, ha csak tehetjük, ne szalasszuk el a segítségnyújtást. 

– Nekem munkám során mindennapos a mentés, állatokat mentünk a Kéz a Mancsért Egyesület égisze alatt. Vallom, hogy minden élet számít, ahogy az emberekért, úgy az állatoké is. Most, hogy először voltam ilyen helyzetben, mert korábban még nem mentettem embert, még inkább felértékelődött ez a szemléletem. Üzenem mindenkinek, hogy cselekedjen, ha csak teheti. Ami még nagyon fontos, hogy sosem hagyjuk figyelmen kívül a szabadvizek veszélyeit. Különösen, ha valaki nem tud úszni, ahogyan a néni sem tudott – tette hozzá L. Borbély Brigitta.

Az esettel kapcsolatban megkerestük az Országos Mentőszolgálatot, ahol érdeklődésünkre elmondták, hogy a helyszínről egy személyt stabil állapotban szállítottak a bajtársak kórházba.