Villanyszerelőnek és focistának sem volt utolsó az év tűzoltója

– Köszönöm a városnak ezt az elismerést, nagyon meglepett! Elöljáróim eltitkolták, hogy miért is jelenjek meg a városházán társasági formaöltözetben, csupán annyit közöltek, hogy egy ünnepségen kell részt vennem – mesélte mosolyogva Sós József a díjátadót követően.

Szent Flórián katonájának az elismerést Szalay Ferenc polgármester adta át Matuska Zoltán tűzoltó ezredes, megyei katasztrófavédelmi igazgató és Földi Zsolt tűzoltó alezredes, a Szolnoki Katasztrófavédelmi Kirendeltség vezetője társaságában.

– Remélem, nem szégyen, ha egy magamfajta tűzoltó elérzékenyül. A meghatottság azért uralkodott el rajtam, mert mint megtudtam, a kollégáim szavaztak a díjazott személyéről, és ez rengeteget jelent számomra. Szerintem minden munkatársam megérdemelné ezt a kitüntetést. Lehet, hogy ez az elsőség már a koromnak is szól – vélekedett az 55 esztendős tűzoltó.

– A szüleim révén részben tiszavárkonyi, részben szolnoki vagyok, jelenleg pedig épp útközben, a két település között, Tószegen lakom. Az általános iskolát még Várkonyban jártam ki, majd a szolnoki 605. számú szakmunkásképző intézetben villanyszerelő képesítést szereztem. Ez a szakma hozta meg számomra az első munkahelyemet is: a nagy múltú Vegyiművekben helyezkedtem el. Tizenhét évet dolgoztam egy remek közösségben, mégis pályát módosítottam – mondta.

A váltásnak nem volt túl bonyolult oka. A Sós J. névvel korábban országos sportlapok és a megyei napilapok sportrovataiban is gyakorta találkozhattak az olvasók. József ugyanis igazolt labdarúgó volt. Fiatalon a Szolnoki MÁV-MTE korosztályos csapataiban játszott, főként védőt, majd a sorkatonaság alatt a ceglédi Honvéd Bem József SE-ben futballozott a kötelező szolgálata mellett.

Amikor pedig első munkahelyére érkezett, akkor annak megyei, illetve NB III.-as osztályában szereplő gárdáját, a Vegyiművek SE-t erősítette. Szívós munkabírásával, „levakarhatatlan” emberfogásával, remek helyezkedésével és helyzetfelismerésével a középtermete ellenére is eredményesen vette fel a harcot az ellenfelek csatáraival szemben. Idővel aztán a méretesebb pályákat szűkebb keresztmetszetűekre cserélte. József évtizedek óta a szolnoki kispályás labdarúgó-bajnokságban vitézkedik.

– A Trojka csapatában fociztam, és két játékostársam – akik a tűzoltóságnál dolgoznak – gyakorta mondogatták, hogy lépjek én is be, és legyek a munkatársuk.

Sokat és jót meséltek a hivatásról, hovatovább folyamatosan áradoztak róla, beszéltek a bátorságról, a felelősségvállalásról, az áldozatról és alázatról, valamint a hősiességről.

– Leendő kollégáimnak, Polónyi Janinak és Fehér Lacinak kitűnő „beszélőkéjük” volt és van, így rávettek, hogy csatlakozzam hozzájuk. Így is tettem, beléptem, és 2001. március 1-jétől a Szolnoki Hivatásos Tűzoltó-parancsnokság állományához tartozom. Ennek immár húsz éve. Őszintén mondom, nem bántam meg. Pedig erős lelkületű emberként megélve sok szörnyűséget is látnom kellett az „átigazolásom” óta – vallja.

A bátor tűzoltó arról is szólt, hogy már a legelső bevetésén egy égő ház oltásában vett részt, ahol először szembesült halálos tragédiával. Gyorsan átesett tehát a tűzkeresztségen. Szomorúsággal és megnyugvással végződő esetek egyaránt élnek az emlékeiben. Legszívesebben azokra a pillanatokra gondol vissza, amikor emberi és állati életet, illetve tárgyi értékeket sikerült a bajtársaival együtt megmenekítenie. Végtére is ez a tűzoltói hivatás lényege.

Nagyon büszkék rá a családtagjai

Sós József a rang- és tűzoltólétra alsó fokán kezdte új pályáját. Tanfolyamokon képezték beosztott tűzoltóvá, egy esztendővel később pedig már gépjárműveket vezetett. Évek hosszú során a darukezelői képesítésén kívül minden típusú tűzoltójárműre és kezelőrendszerre jogosítványt szerzett, egyfajta specialista lett. Jelenleg különleges szerkezelői beosztásban szolgál, 24-48 órás munka-/pihenőidő műszakban. Párja, nagylánya és nagyfia természetesen féltik a családfőt, de már megszokták a József munkájával járó szorongásokat. De persze azért rettentően büszkék is rá.