2018.08.23. 09:18
Dévai Boglárka úgy érzi, egész Szombathely neki szurkolt
A sporttörténelmet író magyar tornászlány az aranyérem után legjobban, az édesanyja aranygaluskájának örült, amit a győzelem alkalmából sütött neki.
Fotó: © Unger Tamás
Az Európa-bajnok Dévai Boglárka a Vasárnap Reggelnek elárulta, az aranygaluska a kedvence, de több mint egy éve nem ehetett a versenyzés miatt. Ez a legkisebb lemondás, de a lány mindenre kész, mert 12 éves kora óta arról álmodik, hogy nagy bajnok lesz belőle. Interjú.
Már a gyakorlatával is izgalmassá tette a döntőt, de amilyen érzelmesen várta a többiek eredményét, attól még az is lerágta a körmét, hogy mi lesz ennek a vége, aki amúgy nem is rajongója ennek a sportágnak. Ennyire szenvedélyes ember?
Ennyire nem, tényleg. Azóta visszanéztem én is döntőt, mert már annyian mondták, hogy hihetetlen volt, amit ott műveltem és valóban az volt.
Soha nem izgultam még ennyire életemben.
Mi volt az első gondolata utána?
Most azonnal haza akarok innen menni – az. Anyukám aranygaluskáját akartam és átélni a szüleimmel, meg a barátokkal ami történt velem.
Az aranygaluska az stílusos, annyira finom?
Nagyon finom és több mint egy éve nem ettem, pedig az a kedvencem. Folyamatosan fogyasztunk, nem mindegy mekkora súlyt kell mozgatnom a levegőben. De nemcsak az aranygaluska miatt, itthon vagyok legnagyobb biztonságban és mentálisan nagyon kimerített az utolsó nap. Először éreztem ennyire közel magamhoz egy Európa-bajnoki címet, úgy, hogy pillanatokkal korábban még azt éltem át, hogy a dobogótól is távol vagyok.
Egyszerre közel és távol.
Igen. Ahogy mondta, mindkét gyakorlatom után hagytam izgalmat, hiszen egyik sem volt hibátlan. Márpedig itt egy tized, vagy század dönt, olyan erős a mezőny eleje, azt hittem minden elveszett. Ráadásul elsőként ugrottam, mindenkit ki kellett várnom.
Anyagerőben jobb voltam náluk, az mentett meg.
Ez mit jelent?
Tornában úgy pontoznak, hogy szakaszokra bontva nézik, hogy az ember mennyire pontos, hogyan érkezik a szerre, milyenek a mozdulatai ugrás közben, milyen a tartása, a kijelölt zónába ugrik-e? Minden gyakorlatnak van egy kiinduló pontszáma attól függően, hogy mennyire nehéz az a mozdulatsor, amit a tornász bemutat. Ebből vonják le a hibákat. Én az egyik ugrás után kiléptem az érkezési helyről, a másik után pedig egy kicsit kiérkeztem. Viszont hat pontról indultam, ez nagyon magas, vagyis az mentett meg, hogy azok, akik pontosabbak voltak utánam, egyszerűbbeket ugrottak.
Azt mondják, hogy ez a legnehezebb gyakorlat most és ezt egyedül tudja Európában.
Nem, van egy nehezebb is, a Produnova, az hét pontos, de annyira veszélyes, hogy azt senki nem csinálja. Az egy kézről indított 2,5 szaltó, behúzott lábakkal, szóval nagy a sérülés és a hibázás kockázata is.
Amit ön ugrik, abban mi a nehéz?
A Chang az egy Jurcsenko-ugrás kombináció, nekifutásból csinálok egy cigánykereket és még egy felet forgok is, mielőtt megérkezem a lóra. Támasztás után pedig egy nyújtott testű szaltó következik dupla csavarral. A nehézsége pedig, hogy
ezt a sok mindent 5-8 másodperc alatt kell megcsinálni,
ennyi van az indulás és a leérkezés között.
Chang, Produnova, Jurcsenko, Dévai ugrás is lesz egyszer?
Dolgozom ezen, igen. Egy saját gimnasztikus és egy akrobatikus elemet is gyakorlok titokban, évek óta. Ha addig, amíg kitökéletesítem, nem nyúlja le valaki, akkor van esélye.
Utoljára Varga Adrienn nyert Európa-bajnokságot, éppen húsz évvel ezelőtt, ugyancsak lovon, de akkor még nem is élt, arra nem emlékezhet. Mi a tornával kapcsolatos első vagy legmeghatározóbb emléke?
Ez a harmadik hely, ahol most edzek és az első tornateremre is emlékszem, ahol még csak futkorásztunk és ugráltunk, négy-öt évesen. Ami már tudatosult emlék, az Berki Krisztián gyakorlata Londonban az olimpián. Nagyon meghatározó volt.
És abba a tornaterembe hogy került, miért pont a torna lett a sportja?
Volt előtte minden, a szüleim fontosnak tartották, hogy sportoljak. Teniszt, úszást, gyorskorcsolyát is kipróbáltam, de nem érdekelt. Ebben annyira tetszettek a szép mozdulatok és az, ahogy a tornászok repülnek a levegőben, hogy teljesen megfogott. Öt éves korom óta csinálom.
Érdekes, hogy ezt mondja, mert az edzője, Rácz Gábor, pont az éremosztás után arról beszélt, hogy az egyik legnagyobb erőssége, hogy nagyon tud bánni a testével a levegőben. Ez ritka adottságnak számít?
Ez előny, valóban. Ez az erősségem, hogy
nagyon érzem a levegőben a testem, és szinte ugyanúgy koordinálom és kontrollálom a mozdulataimat, mint amikor a földön járok.
Az viszont hátrány, hogy elég kötöttek az izmaim.
Amikor eldőlt az érem sorsa, egymás nyakába borulva sírtak az edzőjével. Csak az örömben, vagy munka közben is ilyen nagy az összhang?
Rácz Gábor és Vízer Erzsébet olyanok nekem, mint a második szüleim. Sokat tudnak rólam, mindent észre is vesznek rajtam és amiben csak szükségem volt rájuk segítettek. Nemcsak a sporttal a civil életemmel kapcsolatban is mindenről tudok velük beszélni.
A sporton kívül, miről?
Suliról, volt már egy szerelmi csalódásom, akkor is jó tanácsokat adtak. Ebben a sportban nagyon fontos, hogy mennyire tudunk koncentráltak lenni, ha bármi elvonja a figyelmet, az sokat árthat. Márpedig rengeteg munka van abban, amire egy versenyig eljutunk, szóval fontos, hogy ott oda tudok-e rendesen figyelni, amire kell.
Ezen a gyakorlaton például, amivel aranyat nyert, mennyit dolgozott?
Több mint három évet. Először talajon, gumiasztalon gyakoroljuk be az ugrásokat, aztán jön az edzés lovon, előbb csak félcsavar, aztán egyre nehezítjük.
Már tavaly is nagyon jó éve volt, bronzérmet nyert a világbajnokságon, világkupa versenyeket nyert, most itt ez a siker az Eb-n, egy tornászkarrierben ebben az életkorban lehet eljutni a csúcsra?
Ez nagyon egyéni, de ez a 17-19 év olyan, hogy addigra oda kell érni, ha komoly nagy céljai vannak egy tornásznak. Nagyon nagy a terhelés ebben a sportágban,
25 éves kor után már nem annyira bírják ezt az ízületek és a vázrendszer.
Szóval akkor 2020-ban, Tokió éppen jókor következik. Az a nagy álom?
Egyértelműen. Mióta Berki Krisztiánt néztem a tévében, azóta. Addig még nagyon nagy út van előttem.
Félelmetes?
Kicsit, de nagyon elszánt vagyok. Itthon Szombathelyen most mindenki megállít, mond valami szépet, integet és idegenek is. Elképesztő mennyi szeretetet kapok és úgy érzem, hogy rengeteg erőm lesz ebből a következő időszakban.
Névjegy:
1999. november 12-én született Szombathelyen. Öt éves kora óta tornázik. Tavaly bronzérmet nyert az Európa-bajnokságon, de a világbajnokságon egy sérülés hátráltatta. Szeptembertől az ELTE szombathelyi tagozatán, testnevelés-gyógytestnevelés szakán tanul. A torna után a futball a kedvenc sportja, legjobban úgy tud kikapcsolódni, amikor meccset néz. Mi más, mint Szombathelyi Haladás drukker.
Borítókép: Dévai Boglárka köszöntése, miután hazatért az Európa-bajnokságról.
Fotó: © Unger Tamás