2023.11.12. 10:00
Etnopedagógiai konferenciát szervez a Hagyományok Háza
Páratlan érdeklődés előzi meg a Hagyományok Háza Etnopedagógiai konferenciáját. A november 18-ai tudományos találkozóról Sándor Ildikó, az Intézmény Közművelődési és tudományos szakcsoportjának vezetője, a találkozó szervezője árult el részleteket.
A konferencia a néphagyomány, népi műveltség „társadalmi méretű újratanulásának” funkcióját, módszereit és a szájhagyományozó műveltséghez való viszonyát járja körül
Forrás: Hagyományok Háza
Az Etnopedagógiai konferencia előzményeivel kapcsolatosan Sándor Ildikó elmondta, hogy két irányból is megközelíthető a találkozó előtörténete.
Az egyik irány az az 1996-ban, az ELTE Tanító- és Óvóképző Karán megszervezett kétnapos átfogó konferencia, amelynek apropóját az akkor bevezetésre kész Nemzeti alaptanterv (NAT) volt.
Ekkor már lehetett tudni, hogy a Hon- és népismeret, illetve a Tánc és dráma elnevezésű tantárgy keretében először – nem választható tantárgyként, hanem kötelezően – néprajzi ismeretek és a néphagyományhoz kapcsolódó praktikus tartalmak nyernek létjogosultságot az oktatási rendszerben. Ez egy nagyon fontos oktatástörténeti mérföldkőnek számított, s ez alapozta meg az említett kétnapos szimpóziumot. A találkozón mindenki ott volt, aki korábban a néphagyomány és a pedagógia kapcsolódása érdekében tevékenykedett. Az inspiráló, nagy várakozást megelőző rendezvényen én magam is részt vettem. Visszatekintve viszont némi csalódottsággal kell megjegyeznem, hogy e két tantárgy nem tudott úgy gyökeret verni az oktatásban, mint ahogyan elterveztük
– mesélte a részleteket Sándor Ildikó.
Pozitívumként tette hozzá, hogy az akkori konferencián elhangzott előadásoknak írásos lenyomata maradt.
Született egy kitűnő kötet, s a közelmúltban – a huszonöt éves évfordulóval összefüggésben – e könyv anyagát elemeztem. Meg kellett állapítanom, hogy elég jelentős terminológiai zavar van: minek is nevezzük a néphagyomány és az intézményes pedagógia összekapcsolását. E tanulmányban a különböző kifejezéseket és a mögötte levő pedagógiai koncepciókat bemutatva a végén azt javasoltam, hogy egy nem terhelt, értéksemleges fogalommal gyűjtőnévként használjuk mindezekre a dolgokra az ’etnopedagógia’ megjelölést. A tanulmányom az elmúlt évben az Új Pedagógiai Szemlében jelent meg
– közölte.
A másik előzménnyel kapcsolatosan elmondta, hogy
a Hagyományok Háza mindig kereste a kapcsolatot a közoktatási intézményekkel.
Mint fogalmazott, mindig folytattak és folytatnak pedagógus-továbbképzést olyan részterületeken, mint a népi játék, a néptánc, a népi kézművesség stb.
Sándor Ildikó szerint nagyon komoly fejlemény, hogy az elmúlt években a pedagógusképző intézményekkel folyamatos, jó kapcsolat alakult ki, és ez a magyarázat a mostani konferencia témaválasztására is.
Itt említhetem a néphagyományból eredő tartalmak helyét a közoktatás rendszerében, s mindazokat a módszereket, ahogy apáink – a szájhagyományozó kultúrában – tanítottak, és ahogyan a tudást átadták. Emellett kitérünk arra, hogy a különböző népcsoportok és etnikumok sajátos műveltségű háttere hogyan befolyásolhatja a modern oktatás kérdéseit. A megszokott módszertanunkkal operálunk, miszerint intézményünknek híd szerepe van a tudomány – jelen esetben a néprajztudomány és a pedagógiatudomány – és a gyakorlati szakemberek között. Igen, ők azok, akik mindennapi munkájukban alkalmazhatják a tudományos eredményeket
– fejtette ki az Etnopedagógiai Konferencia szervezője.
A találkozóval kapcsolatosan megjegyezte, hogy páratlan az érdeklődés, az előrejelzések alapján a szervezők telt házzal számolnak. A konferenciát egyébként két plenáris előadás vezeti be, ezt követik a műhelymegbeszélések, amelyeken minden résztvevőnek lehetősége nyílik arra, hogy a témával kapcsolatos kérdéseit feltegye, nézeteinek hangot adjon és eszmecserét folytasson a jelenlevő kollégákkal. A napot egy vitaszínház zárja.
A Hagyományok Házában november 18-án megrendezett konferenciával kapcsolatos bővebb információkat IDE kattintva találhatnak az érdeklődők.
