Mutatunk néhány locsolóverset hagyománytisztelőknek és bátraknak

A locsolkodás közép-európai húsvéti hagyomány, az ősi katarktikus rítus keresztényiesített formája. 

Eredetének egyházi magyarázata részint a keresztelésre utal, részint arra a legendára, amely szerint a Jézus feltámadását hirdető jeruzsálemi asszonyokat locsolással akarták volna elhallgattatni. A gyermekek locsolkodása szagos vízzel, rövid versikék kíséretében, adománykérés céljából újabb keletű, inkább városban eltejedt forma.

A húsvéti locsolás hagyománya felnőttként ugyanolyan örömet okoz, mint gyerekként - a tenyek.hu gyűjtött össze a legjobbak közül néhány rigmust.

Persze a felnőttek néha már nem veszik olyan komolyan a verstanulást, mint a gyerekek, inkább a jutalom pálinkára hajtanak:

"Egy gondolat bánt engemet:
Elfeledtem a versemet."

"Én verset nem tudok,
Azt mondják a kicsik,
Én csak azért jöttem,
Hogy igyak egy kicsit."

"Húsvét hétfő reggelén mosolyog az ég is,
Adjatok egy fél decit, mosolygok majd én is."

"Kék erdőben jártam,
Zöld ibolyát láttam,
Azt hiszed, hogy színvak vagyok?
Húzzak el, vagy locsolhatok?"

"Nadrágomban a locsolóm nincsen dugó benne,
Hogyha én azt elővenném nagy röhögés lenne.
De én azt most nem teszem meg mert itt van a kölni!
És locsolni jöttem ide nem pedig tökölni!"

"Van nekem egy kis pacsulim, megöntözöm magát,
Ha van egy kis szerencséje, szereti a szagát!"

Akik a hagyományos utat választják:

"Zöld erdőben jártam,
Kék Ibolyát láttam.
El akart hervadni,
Szabad-e locsolni?"

"Piros tojás, fehér nyuszi,
Locsolásért jár egy puszi."

"Én apró gyerek vagyok,
locsolkodni akarok.
Van tojás, vagy nincs,
jó lesz a forint."

"Erdőn-mezőn nyitott szemmel,
sok virágra lel az ember.
Én most őket megöntözöm,
a piros tojást megköszönöm!
Szabad-e locsolni?"