10 regényének új kiadásával emlékeznek meg Gion Nándorról

Idén 80 éve született Gion Nándor délvidéki író. Az alkalomból szép új köntösben jelent meg a délvidéki író 10 remek regénye.

Az I. világháború után a Magyarországtól elszakított területeken az egységes magyar irodalom új színfoltjai alakultak ki. A Délvidék irodalmát a helyi színeket ábrázoló hagyományok és a mindig újító törekvések határozták meg.

Gion Nándor olvasmányos regényei a helyi valóság talaján állnak, és ezer szállal kötődnek a szülőföld világához. Gion Nándor 1941-ben született a Kárpát-medence nemzetiségek szempontjából egyik legszínesebb részén, a bácskai Szenttamáson. Ősei parasztok és iparosok, magyarok, németek és franciák voltak. Szabadkán géplakatosi, majd Újvidéken magyar szakos végzettséget szerzett. Az Új Symposion folyóirat írói között indult az 1960-as években. A jugoszláv puha diktatúrában első regényétől, a Kétéltűek a barlangban című könyvétől kezdve a szókimondás határait feszegette.

Több kötete, például a Testvérem, Joáb és az Engem nem úgy hívnak című könyve díjat is nyert, de politikai és történelmi célzásai miatt az író otthon és Magyarországon is tiltólistára került. Volt úgy, hogy át sem engedték a határon.

Ekkortól a sorok között kezdte kifejezni üzeneteit, és írásai újra rangos díjakat nyertek. A határon túliak közül elsőként kapott József Attila-díjat, még 1988-ban. Ma pedig már az anyaországi iskolákban is tanítják. Sőt, az Oktatási Hivatal 12. évfolyamos diákoknak készült, gimnáziumi szöveggyűjteményében az összes szerző közül Gion Nándortól van a legtöbb prózai szöveg.

Sok éve nem voltak kaphatóak Gion Nándor regényei, amelyek délvidéki magyar szemszögből, a történelem jelen idejében örökítik meg Közép-Európa egyik legizgalmasabb régiójának, az egykori Jugoszláviának a mindennapjait, majd a nyomasztóan értelmetlen délszláv polgárháborút.

A Napkút Kiadó által most újra kiadott regények fontos emberi értékeket és dilemmákat mutatnak be. Az érzelgősség nélküli szeretettel megírt történetek valószerűek, a filmes vágásokra emlékeztető szerkesztés miatt pedig magukkal ragadóan izgalmasak. A sorozat szerkesztőjétől, Kurcz Ádámtól megtudtuk, hogy ott, ahol Gion Nándor eltért a helyi valóságtól, kódolva foglalt állást a korban nyíltan nem tárgyalható kérdésekben. A köznapi nyelven írott regényekben a nehezebb témákról, a trianoni országvesztéstől a szocializmus bűnein át a kisebbségi sérelmekig burkoltan, jelképes jelenetekben olvasunk. 

Gion Nándor gyermekkori élményeiből merítő kalandregényeiben, a Postarablók, A kárókatonák még nem jöttek vissza, a Sortűz egy fekete bivalyért, illetve Az angyali vigasság című könyveiben a felnőttek és a gyerekek világa életszerű és nagyon izgalmas jelenetekben csap össze.

Az angyali vigasság című kötetben sokak életébe láthatunk be egy régi, szegény karácsonyra készülve. Megható történeteket is olvashatunk, olykor szomorúakat is. De ezekben is mindig felfelé vágyik a lélek, és nem hiába, mert néha talán még az angyali vigasságot is eléri. A költői szépségű, de drámai feszültségű történetekben az érzékeny témák áttételesen jelennek meg. A Kárókatonák című művében például minden mozzanat megfeleltethető valamelyik rejtett tartalomnak. Így a kárókatonák a visszavárt magyar katonákat, a fészküket tartó akácfa a Délvidéket, a Kocsmáros nevű szereplő az ellenséges hatalmat, a gyerekek falfirkái a közösség vágyait, a főhős halála és az időjárás az 1944-es délvidéki vérengzéseket, a kakukkok megjelenése pedig a betelepített délszlávokat jelképezi.

Nem véletlen az sem, hogy a gyerekek ebben a regényben egy vágóhídon, A Sortűz című műben pedig a temetőben időznek, és sajátos rítusokat végeznek. 

Jugoszlávia felbomlásának előérzete jelenik meg továbbá a Börtönről álmodom mostanában, a délszláv polgárháború valósága pedig az Izsakhár című regényben.

A rendszerváltás után az író Magyarországra települt, itt fejezte be ifjúsági regénysorozatát, a Zongora a fehér kastélyból című írását, amelyben a szocialista évek kezdeti viszontagságaira utalt. Budapesten írott műveiben már nyíltan írhatott mindarról, ami Jugoszláviában tabunak számított. A több évtizedes kényszer alóli felszabadulás után is mértéktartó maradt, öniróniával tette még hitelesebbé a leírtakat. Ekkoriban a dél felé nyitott ország balkanizálódását, az alvilág térnyerését humoros, krimiszerű történetekben, Rejtő Jenő stílusában mutatta be.

Borítóképünk illusztráció