Bereményi Géza: a díjaktól zavarba jövök

Bereményi Géza íróval a HOT! magazin újságírója, Tóth Ildikó készített interjút.

Egy évfolyamra jártunk a bölcsészkaron. Te miért a cseremiszt választottad?

Kötelező volt egy finnugor nyelvet tanulni, így jött a cseremisz. Nem volt különösebb oka.

Különösen indult az életed: Vetró Géza néven születtél, aztán hatévesen Rózner Géza lettél. Nem zavartak ezek a névváltozások?

Tompa közönnyel vettem tudomásul. Engem az anyai nagyszüleim neveltek hatéves koromig. Anyám 16 volt, amikor férjhez ment az Erdélyből ide menekült katonaszökevény apámhoz, aki aztán a SAS behívó elől nyugatra távozott. Tizenöt évesen találkoztam vele először.

Hogy érezted magad a nagyszüleidnél?

Nagyon-nagyon jó volt náluk. Tíz szoba-konyhás lakás állt egymás mellett az udvaron a Józsefvárosban. Gazdagoknak számítottunk, nagyapáméknak az első világháború végétől standjuk volt a Teleki téren. Majdnem ateista Bereményi nagyapám az olasz frontról jött zabot vásárolni, és meglátta a mélyen vallásos nagyanyámat, a nagybányai Román Rózát. Egymásba szerettek és összeházasodtak.

Melyikük hatása érződött rajtad?

A nagymama egyszerre volt vajákos és bibliás, közvetlen kapcsolatban állt Istennel. Engem templomba járatott, első áldoztam, bérmáltam, ministráltam. Rajtam a felnőttek hatása érződött, mindig közöttük voltam, ott éreztem jól magam. Én voltam az egyetlen fiú az udvarban, műsorokat csináltam, produkáltam magam.

Hatévesen fordult meg az életed, akkor lettél Rózner. Nem foglalkoztatott, hogy miért?

Anyám férjhez ment egy erdélyi szász sebészorvoshoz, és értem jöttek. Dr. Rózner István a nevére vett. Ezt is tompa közönnyel vettem tudomásul. Nevelőapám viszont haragudott, mert szombatonként a nagyszüleimhez mentem, nem tudott kirándulásokat szervezni. Nem alakult ki közöttünk igazi apa-fiú kapcsolat, szeretet sem. Folyton költöztünk, tíz év alatt legalább hat lakásunk volt, és egyik iskolából írattak be a másikba. Tizenhat évesen aztán otthagytam őket; anyám elintézte, hogy felvegyenek Pápán kollégiumba, és ott érettségiztem.

Az előző középiskolákban elég sok gond volt veled, ki is csaptak a gimnáziumból.

Akkoriban állandóan vegzálták a fiatalokat, igazoltattak Budapesten, a Balatonnál – mindenütt. Pápán viszont csodás volt az életem! Felfedeztek, nagyon jó tanuló lettem, az igazgatónk, dr. Galántai István – aki apám helyett apám lett – megvédett.

Az egyetemen miért az olaszt választottad a magyar szak mellé?

Pápán az orosz mellett olaszt is tanultam az osztályfőnöktől. Voltaképpen dicsekedni akart velem a volt tanárainak, ezért ajánlotta, hogy történelem helyett olaszra jelentkezzem. Felvettek, és megkezdődött az albérleti életem: 34-ig számoltam a helyeket, ahol laktam... A nagyszüleim fizették a bérleti díjat.

Az egyetemi évek alatt folyton Lengyelországba utazgattál. Mi vonzott oda?

Sokkal jobb volt ott a fiatalok élete. Klubok alakultak, lehetett autóstoppolni – na meg volt tengerük! Szabadon mozogtunk, kóboroltunk. Itthon ‘56 miatt gyanakodva figyelték a fiatalokat.

Aztán találkoztál Cseh Tamással, és elkezdődött a fantasztikus dalok korszaka.

Tamás rajztanár volt, aki énekelgetett, gitárral, angol szövegeket. Mondtam, hogy szívesen írnék neki magyarul. Gyanakodva fogadott – később elmondta, hogy ügynöknek nézett. Én nagyon magabiztos voltam, megjelent már egy kötetem, A svéd király; a nagyapámtól felvett nevem, a Bereményi volt a címlapján. Oda akartam adni neki, de azt mondta, hogy nem olvassa el, felzaklatná idegileg.

Ehhez képest közös albérletbe költöztetek a vízivárosi Iskola utcába, ahol ma már lakónévtáblájuk van a dalok szereplőinek. Ezek a közös szerzemények sokáig nem hangzottak el nyilvánosan, csak baráti körben. Miért?

Mert elleneztem. Tamás szerepelt egy Jancsó-filmben, a rendező elkezdte ajánlgatni, a 25. Színházba hívta Gyurkó László is. Arra is nemet mondtam. Aztán kimentünk Párizsba, ahol Tamás közölte, hogy ott marad. „Jó, maradj!” – bólintottam rá, de hozzátette, hogy hazajön, ha felléphet a 25. Színházban a dalainkkal. Így kezdődött.

Időközben úgyszólván autodidakta módon megtanultál több szakmát; a szinkrondramaturgi foglalkozás nyilván közelebb vitt a filmezéshez.

A szinkronban szinte ellenőrzés nélkül vágtunk meg külföldi filmeket, volt, hogy egy kétrészesből 90 percest csináltunk. Nemeskürty István ajánlotta, hogy írjak forgatókönyveket, őt úgyis ki fogják rúgni a stúdiójából, de egy filmre még van pénz. Akkor kezdtem el foglalkozni Magyari professzorral, ebből lett A tanítványok – Nemeskürty azt ajánlotta, hogy rendezzem meg én. Összeszedtem a stábomat. A jóllakott filmesek mind elutasítottak, az éhesek velem dolgoztak. Kardos Sándor így lett az operatőröm, a kezdő Pallagi Anikó is velünk dolgozott, Ozorai András pedig gyártásvezető volt. Később ezzel a stábbal készült az Eldorádó – szintén szerencsés véletleneknek köszönhetően – a legendásított gyerekkoromról, amiről már írtam a könyvemet.

Bár azt mondtad, hogy másoknak nem akarsz forgatókönyvet írni, a sajátjaidon kívül szintén legendás filmek kötődnek a nevedhez: a Megáll az idő, a Meteo…

Voltak olyan történetek, amelyek az én élményeim alapján íródtak. A Megáll az idő a kamaszkoromat idézi. Az Ajándék ez a nap is az én forgatókönyvem, de a Meteo ötlete a rendezőé volt.

Egymás után kaptad a filmes, az irodalmi, a művészeti díjakat, díszpolgára vagy a szülővárosodnak, azon belül a Józsefvárosnak is.

A díjaktól zavarba jövök, és igyekszem leplezni az érzéseimet. Semmit sem azért csináltam, hogy elismeréseket kapjak.

Nyilván a családod is büszke rád: a feleséged, Tünde és a két fiad. És van két vagy egy lányod.

Sára Angliában él. Anna (Pász­tor Anna énekesnő – a szerk.) akkor derítette ki, hogy nem én vagyok a vér szerinti apja, amikor gyereket várt, és mindent tudni akart a felmenőiről. Kamaszkorában ő is elköltözött az édesanyjától, velünk élt, és azt mondtam neki, hogy bármi is történt, az én lányom marad. A 19 éves Márk Berlinben tanul. A 17 éves Bálint kedvéért Debrecenbe költöztünk, nem szeret Budapesten lakni.

Most volt a bemutatója az Eldorádó című, a kisregény és a film nyomán készült darabodnak a József Attila Színházban, és hamarosan újabb könyved kerül a boltokba, a Magyar Copperfield.

Az Eldorádó a legjobb változat, többször átírtam, bemutatták már színpadon Az arany ára címmel. Az új regény az életemről szól, születésemtől 18 éves koromig. Dickens könyve, Ottlik Géza átdolgozásában, nagy hatással volt rám. A gonosz mostohaapa, a naiv édesanya, a furcsa felnőttek világa, a csodás szabadulás egyszerre az angol író élete és az én sorsvonalam. Ezért szerepel a címben jelzőként a magyar.