Egyszemélyes kamaraopera készült Anne Frank életéből

Vajon felfedezzük-e Anne Frankot, a csacsogó, humoros, lázadó, érzékeny, vagány kamaszt, miközben naplóját olvasva már az első sornál tudjuk, hogy egy szörnyű történelmi korrajz, egy valódi ember sorsával, aki nem élhette meg a felnőttkort? Vajon a nácik elől bujkáló családtagok karaktereiben látjuk-e hétköznapi esendőségeiket? Rátóti Zoltán rendező, a Budapesti Operettszínház Raktárszínházában egy egyszemélyes kamaraoperát állít színpadra a Hollandiában bujkáló, német értelmiségi családból származó Anne naplójából. A címszereplő, Süle Dalma a Hágai Királyi Zeneakadémián végzett, most pedig a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem MA opera szakán első éves – írja a Lokál újságírója, Urmai Gabriella.

Bár a történetet egyesszám első személyben énekeli végig, mégsem lesz egyedül

Amikor felkértek a szerepre, azt éreztem, hogy ez tökéletesen nekem való feladat zeneileg, emberileg és színészileg is – árulta el az újságnak az operaénekesnő, akinek az életét születése óta meghatározza a zene: hétéves korától zongorázik, a váci konzervatóriumban ének szakon érettségizett, majd nyakába vette a világot.

A családi legendárium szerint, hároméves koromig ultrahangon visítottam, csak anyukám kezében tudtam megnyugodni. Viszont, ha bekapcsolták a zenecsatornát, akkor azonnal elhallgattam. Sokáig kerestem magam a zenében. A dzsessz érdekelt, mint zenei forma, a prózai színjátszást akkor még túl száraznak éreztem, a musical pedig zeneileg nem kötött le. Aztán tinikoromban, amikor először hallottam élőben A sevillai borbélyt, szerelembe estem az operával, és tudtam, hogy ez az, amit mindig kerestem

– meséli.

Az operaénekessé válás legnagyobb mérföldköve az volt, amikor felvették Hágába, a Királyi Zeneakadémiára. A fiatal szoprán hirtelen szürreális helyzetben találta magát, hiszen hétvégenként takarított, gyermekfelügyeletet vállalt, napközben iskolába járt, esténként pedig koncerteken ünnepelték, mint ragyogó énekesnőt.

Ehhez kellett egy jó adag humor is, amivel meg lehetett ugrani ezt az identitás zavart – nevetett az énekesnő.

A Frank család története

A család Adolf Hitler hatalomra kerülése után menekült el Németországból Hollandiába. Hollandiát a németek 1940 májusában lerohanták és megszállták. 1942 nyarán Anne nővére, Margot behívót kapott „munkára Németországba”. A családfő, Otto Frank tudta, hogy a behívó deportálást jelent, így már másnap elrejtőztek. Frankék egy másik családdal 25 hónapig bujkáltak Amszterdam belvárosában, Otto cégének hátsó épületében mindaddig, amíg egy máig ismeretlen személy fel nem jelentette őket. A rejtőzőket először Westerborkba, majd Auschwitzba hurcolták, ahonnan Annét és nővérét, Margot-t Bergen-Belsenbe vitték tovább. 1945 március első heteiben, a tábor felszabadulása előtt néhány héttel mindketten tífuszban haltak meg. Anne édesanyja Auschwitzban lelte halálát. Édesapjuk, Otto Frank megmenekült, Amszterdamba hazatérve tudta meg, hogy felesége meghalt a koncentrációs táborban, később a Vöröskereszten keresztül kapott értesítést lányai haláláról. Anne naplóját az egyik bujtatótól, Miep Giestől kapta meg. Miután elolvasta lánya személyes gondolatait, többek rábeszélésére 1947-ben adta ki, így lett Anne Frank naplója ismert és világhírű. Hatvanöt nyelvre fordították le. Anne 1942. június 12-én tizenharmadik születésnapjára kapt a naplót ajándékba. A napló elején lévő emblémát néhány nappal később kicserélte apja képére. A naplóba egy fiktív barátnőjének írta bejegyzéseit, akit Kittynek nevezett.

Hollandiában ugyanis az ösztöndíjhoz muszáj egy bizonyos óraszámot dolgozni, és ahhoz is kellett a pénz, hogy fenn tudjam tartani magam egy idegen országban. Az alapképzés után most itthon, a zeneművészeti egyetemen vagyok mesterszakos hallgató, és boldog vagyok, hogy a mesterem, Kiss B. Atilla (a Budapesti Operettszínház főigazgatója – a szerk.) rám gondolt, amikor az Anne Frank naplója ősbemutatójának kérdése felmerült. Izgalmas feladat, mert ugyan mi, az utókor már tudjuk, hogy milyen tragikus véget ért ennek a fiatal lánynak az élete, de erről a naplóban egy szó sem esik, hiszen akkor az ő valósága még nem a tragédia tudatában zajlott. Anne egy lázadó csaj volt, aki akár lehetne a húgom is. A mai napig érvényes minden egyes sora. Nyíltan ír az érzéseiről, bevállalja minden egyes gondolatát, legyen szó a bimbózó szerelemhez való viszonyáról, vagy a szülei elleni lázadásáról – és ehhez alig 14 éves. Én kétszer annyi vagyok, de Anne-nak és nekem vannak hasonló tulajdonságaink: a humor, a spontenaitás, a lazaság, és a pillanatok mélységének a teljes megélése – árulta el Dalma, aki úgy érzi, hogy bár a történtet a színpadon egyedül, egyesszám első személyben énekeli végig, mégsem lesz egyedül.

Ott lesz velem a zene, a szöveg, a közönség, a zenekar, a karmester és azok a kollégák, akik segítik a munkámat akár a világosító pultból, vagy akár a takarásból – nyilatkozta a színésznő.