Baksa-Soós János 70 éves

Baksa-Soós János hirtelen feltűnt a magyar rockzenében, másfél évig volt jelen, aztán ugyanolyan hirtelen el is tűnt, mégis nagyon sok emberre volt hatással. Mint valami varázsló, de legalábbis sámán, vagy ahogy ő mondja „lelkész„, aki a lelkekkel foglalkozik. A Kex együttesnek összesen tizenhat száma született, működésüket ellehetetlenítette a hatalom. Mégis a mai napig emlegetik, mint egyedi jelenséget – írja az Origo.

Baksa-Soós János mint gyerekkori, vicces tevékenységet emlegeti rockzenei múltját, mindig is határozottan nemet mondott a Kex esetleges hosszabb-rövidebb időre való feltámasztására. Már az iskolában is az osztály bohóca volt, másfél évig pedig egész nézőtérnyi embert tudott felvidítani, hogy ne unatkozzanak, ne legyenek rosszkedvűek.

Egy Kex-koncert furcsa színház volt, Baksa-Soós állandóan performanszokat improvizált a számok alatt.

Sem a dalszövegek, sem a színpadi performanszok nem politizáltak direkt módon, de a maguk szürreális módján reagáltak a szocialista rendszer hétköznapokban megjelenő abszurditására is. Ilyen abszurditás volt az is, hogy a magyar rockzene avantgárdját megteremtő, húszas éveik elején járó fiatalokat lehallgatták, ügynöki jelentések készültek róluk és Baksa-Soós Jánost gyakorlatilag elüldözték Magyarországról. Többször megverték a rendőrök, egyszer pedig egy autó felhajtott a járdára, mivel sikerült elmenekülnie előle, nem derült ki, hogy csak rá akartak ijeszteni vagy meg akarták ölni. Sógora, Bódy Gábor halála körül is sok a tisztázatlan körülmény, sokan nem hiszik el, hogy öngyilkos lett.

Baksa-Soós János szabad szellemű művészcsaládban nőtt fel.

Nagybátyja szobrász volt, az apja pedig fiatal korában az avantgárd kísérletek iránt is érdeklődő színész, később a rádiónál rendezett hangjátékokat. Mivel édesanyja német születésű volt, ezért Baksa-Soós jól beszélt németül, rálátása volt a nyugat-európai kultúrára is. Húga, Baksa-Soós Veronika történész lett, házastársa előbb Lengyel Károly festőművésznek, majd Bódy Gábornak, illetve Másik Jánosnak. Egyébként Baksa-Soós Veronika írta a Kex Kanapé című dalát és az együttes neve is neki köszönhető, miután kijelentette bátyjának, hogy egy rockegyüttes nevében okvetlenül kell X-nek lennie, csak ilyen szavakon gondolkodjon.

A hatvanas években mindenki lázasan együttest alapított, a Kex a hírnevét elsősorban frontemberének köszönhette, de a véletlen úgy hozta, hogy zeneileg tehetséges fiatalemberek találkoztak össze, ezért a zenéjük kifejezetten színvonalas volt.

Doleviczényi Miklós billentyűs hangszereken, fuvolán és gitáron is játszott, a zeneszerzésből is kivette a részét.

Rokonai éltek Franciaországban, beszélte is a nyelvet, az ő vasfüggönyön túli tájékozottsága is fontos volt a Kex szempontjából. Később zongorarestaurátor lett Németországban. Imre Attila basszusgitáros vendéglátóhelyeken zenélve szerzett gyakorlatot, később építészmérnök lett. A pálpusztai iránti rajongását örökítette meg a Büdös sajt című dalban, de ebből is ironikus, szürreális számot tudott csinálni a Kex alkotói teamje. Kisfaludy András akkoriban éppen festő szakra járt a Képzőművészeti Főiskolára. Amikor sikeres lett a Kex, hogy dobos maradhasson, viharos gyorsasággal zárkózott fel hangszeres tudásban a többiekhez. Kisfaludy később rajzfilmesként dolgozott, majd dokumentumfilmeket rendezett. A magyar kultúra és történelem számos kiemelkedő személyiségéről készített filmet. Többször foglalkozott rockzenei témával, filmet forgatott például Radics Béláról, 1998-ban pedig a Kexről, Elszállt egy hajó a szélben címmel. Bianki Iván nemcsak gitározott, de csellón is játszott, viszonylag hamar elhagyta a Kexet, és szimfonikus zenekarban lett csellista.

Helyére a még nagyon fiatal Babos Gyula került, akiről akkor még nem lehetett tudni, hogy majd a Zeneművészeti Egyetem Jazz Tanszékének professzora lesz belőle.

Amikor Babos Gyulának be kellett vonulnia katonának, Závodi János került a helyére, belőle pedig később a Piramis és több más együttes gitárosa lett. Amikor szaxofonnal akarták színesíteni a hangzást a Kexben, akkor egy zenebohócot ajánlottak nekik: Somló Tamás később az LGT-vel ért el sikereket. Már a Kex megalakítása előtt is jó személyes viszonyban volt Doleviczényivel és Baksa-Soóssal Földes László, Hobo. Baksa-Soós János egyik rajza alapján ő írta a Csillagok, ne ragyogjatok című dal szövegét, és a Kex-koncerteken Rolling Stones számokat énekelt vendégként.

A Szovjetunió 1968-as csehszlovákiai beavatkozása világosan megmutatta, hogy milyen szűkre vannak szabva a keleti blokk országaiban a szabadság határai. Baksa-Soós János későbbi életútja is megmutatta, hogy az ő semmilyen korlátot nem tűrő, féktelen kreativitása a Kádár-rendszerrel összeegyeztethetetlen volt. A Kex szinte berobbant Budapest zenei életébe, de csak egyetlen kislemezük jelenhetett meg. Ezen kívül Mészáros Márta Szépleányok, ne sírjatok című filmjéhez vettek fel velük számokat.

Amennyien hivatkoznak a Kexre, ahhoz képest meglepően kevés dokumentációja maradt fenn a működésének.

A hatvanas évek közepén a Metró, az Illés és az Omega megteremtette, ahogy akkor nevezték, a magyar beatzenét. Ebbe hozott újdonságot egyrészt a Kex, másrészt Baronits Zsolt szaxofonos együttese, a Syrius abban a korszakában (1970–1973), amikor Orszáczky Miklós volt a basszusgitáros és az énekes. Mindkét kezdeményezést kíméletlenül eltaposták az állami hanglemezgyár mindenható urai. Ahogy Baksa-Soós János, úgy Orszáczky Miklós is kénytelen volt emigrálni, akkori kifejezéssel disszidálni.

https://www.youtube.com/watch?time_continue=2&v=f-vx1F7GVqg

Baksa-Soós János minden művészeti ágban tehetséget mutató, művelt ember volt, akinek már huszonegy évesen, még bohócalkata ellenére is komoly tekintélye volt. Már első próbálkozásra erős zenekart sikerült maga köré gyűjteni és a Kexnek hamar kialakult a rajongótábora. Azért volt érdemes minden Kex-koncerten jelen lenni, mert nem volt köztük két egyforma. Minden koncertre készültek valamilyen meglepetéssel. A Kanapé című szám közben betoltak egy piros kanapét a színpadra, vagy borotvahabból készült habostortákkal dobálták meg a közönséget.

Baksa-Soós János teljesen szürreális jelenség volt a színpadon: csontsovány alkat, magas hang, groteszk mozgás és egy rózsaszín-fehér, keresztbe csíkos nadrág.

Egyszemélyes színházat csinált, számára mindegy volt, hogy a Telesport főcím-rajzfilmjét pantomimezte el vagy az április 4-i díszszemlét. Utóbbiról viszont jelentés került a róla vezetett dossziéba a III/III-as ügyosztályon.

https://www.youtube.com/watch?time_continue=1&v=Jc3VQiVWp0U

Szintén a hivatalos szervek rosszallását váltotta ki, amikor a Kex egy performanszában azon gúnyolódott, hogy hiába van már több jelölt a választásokon, de különbség nincsen köztük. Baksa-Soósnak egyszerűen nem volt veszélyérzete, állandóan provokálta a körülötte lévőket, de ezt szelíden, sőt naivan tette. Jellemző volt, hogy „sleppel” járta a várost, rajongói-barátai körében is filozofikus bohóctréfák végtelenített sorozatát adta elő.

Jól jellemzi Baksa-Soós János személyiségét az a történet, hogy éppen a hadügyminisztérium közelében sétáltak, ő pedig letépett egy pitypangot. Egy darabig azzal szórakozott, hogy óvta-védte, majd amikor arra jött egy magas rangú katonatiszt, akkor ráfújta a pitypangot. Olyan ártatlan arccal nézett rá, hogy a katonatiszt képtelen volt dühösen rátámadni, minden szemrehányás nélkül továbbment. A koncerteken is folyamatosan provokálta a közönséget, de nem dühöt váltott ki vele, hanem eufóriát. A Kex koncertjei kis szabadságbuborékok voltak a szocializmus nyomasztó Budapestjén.

Baksa-Soós zseniális rögtönző volt, soha nem tudta előre, hogy mit fog csinálni, de addig nem nyugodott, amíg a közönséget erős reakciókra nem késztette.

A Kex tagjai pedig jó partnerei voltak ebben, a bohóckodásban ugyanúgy, mint abban, hogy zenei improvizációkkal utána menjenek Baksa-Soós rögtönzéseinek. 1968 decemberében alakult a zenekar, 1971 őszén pedig Baksa-Soós János elhagyta Magyarországot és pár hónap alatt kiderült, hogy nélküle a Kex működésképtelen. Létezésének rövid ideje alatt viszont a zenekar egyfolytában koncertezett. Az összes lehetséges helyszínre meghívták őket: Jókai Klub, Bem rakpart, Egyetemi Színpad, Bercsényi Klub, emlékezetes koncerteket adtak egy sétahajón, de játszottak a Párizsi kertben és a Citadella bárban is.

Lehetőséghez jutottak a legnagyobb befogadóképességű helyszínen is, a Budai Ifipark történetének legnagyobb tömegverekedése éppen egy Kex-koncerten zajlott le. Az Ifiparkban kiskirályként uralkodott Rajnák László igazgató 1961 és 1974 között, amikor is hat év börtönre ítélték, mert kiderült, hogy folyamatosan sikkasztott. Rajnák korábban birkózó volt, ezekből a körökből toborzott verőembereitől rettegett mindenki, a szerintük deviáns viselkedést brutálisan megtorolták (Rajnákot Bereményi Géza beleszőtte egy Cseh Tamás-dal – Désiré bottal üti saját nyomát – szövegébe és róla kapta a nevét a Megáll az idő rettegett igazgató-helyettese).

Rajk László, 1949-ben koncepciós perben elítélt és kivégzett miniszter fia, Rajk László (később építész és díszlettervező) külföldi egyetemistákat látott vendégül és elvitte őket a Kex koncertjére. Baksa-Soós János jó formában volt, ontotta a poénokat, megint jól működött a „varázslata”: a közönség teljesen felszabadult, eufórikus állapotba került. A magyar egyetemisták figyelmeztették külföldi vendégeiket, hogy visszafogottan viselkedjenek, ám ők nem érzékelték, hogy mi számít helytelennek a Rajnák-féle illemkódex szerint. Rajk László rémülten vette észre, hogy egy lengyel egyetemistát kiemelnek Rajnák pribékjei és félreviszik megverni. Próbált közbeavatkozni, de előkerültek a gumibotok. A tömeg máskor félt a verőemberektől, azonban most az egyszer rájuk támadt.

Az esettel még maga Kádár János is foglalkozott,

figyelmeztette Rajnákot, hogy a „kis Rajkot” többet ne bántsák, mert tapasztalhatta, hogy ez mit vált ki. Kádár azt gondolta, hogy Rajk László apjának emléke váltotta ki a „mini forradalmat”, pedig sokkal inkább arról volt szó, hogy Baksa-Soós korlátokat nem ismerő színpadi viselkedése olyan állapotba hozta a tömeget, hogy már őket sem érdekelték a következmények, szembe szálltak a félelmetes Rajnákkal is.

https://www.youtube.com/watch?time_continue=1&v=99j_BsYX55k

A zuglói Kassák Klub új vezetője elhatározta, hogy teret ad az avantgárdnak is, befogadta Halász Péter kísérleti színházát és rendszeres fellépési lehetőséget biztosított a Kexnek is. A zenekar alapvetően értelmiségi, belvárosi közönsége és a zuglói fiatalok között akkoriban még komoly társadalmi különbség volt. A helyiek nem örültek a furcsán öltözködő, furcsa zenét hallgató jövevényeknek, rendszeresek voltak a verekedések. Ezért a Kassák Klub vezetője rendőri biztosítást kért.

Baksa-Soós János kicsit meglepődött, amikor a koncertre is bementek kutyástul a rendőrök, de nem hagyhatta ki a furcsa eseményt, mint poénforrást.

A rendőrök viszont nem értették a tréfát, a koncerten mint rajongó jelen lévő

Hobo mentette ki a karmaik közül Baksa-Soóst, akinek bíróság elé kellett állni a történtek miatt.

Annyira unatkozott a tárgyalás alatt, hogy egy természetes mozdulattal, kényelmesen elfeküdt a vádlottak padján. A bíró nem hitt a szemének. A rendőrök provokálása miatt végül pénzbüntetést kapott Baksa-Soós, aminek összegét rajongók és barátok adták össze.

Rengeteg művész volt a Kex kedvelői között, a koncertjeik találkozási helyévé váltak a kísérletekre nyitott embereknek. Nemcsak Mészáros Márta szerepeltette őket a filmjében, hanem Szomjas György is. Ő javasolta, hogy zenésítsenek meg József Attila verseket. A Tiszta szívvel és A hetedik sikeres darabja lett a repertoárnak.

Mindenki látni akarta a Kexet.

Egyik este sokak nagy csodálkozására maga Weöres Sándor tűnt fel a közönség soraiban, aki nemhogy rockkoncertre nem járt, hanem úgy általában sehova, nagyon visszahúzódó életet élt.

Máskor meg Jancsó Miklós és alkotótársa, Hernádi Gyula érkeztek meg. Ahogy Baksa-Soós János észrevette őket, a Csillagosok, katonák című filmből adott elő részleteket. Az 1972-es Jancsó-film, a Még kér a nép végén ahogy Balázsovits Lajos belegázol a véres folyóba, Cseh Tamás énekel egy háborús témájú dalt (lemezre kerülve a Filmdal címet kapta). Azt énekli elesett bajtársakra célozva, hogy „Szántó János odavan, Baksa János odavan.” Így állítottak emléket annak, hogy Baksa-Soós János elhagyta az országot és elvesztette őt a magyar rockzene.

Egyébként Cseh Tamás élete első fellépési lehetőségét egy Kex-koncerten kapta.

1970-ben kezdtek dalokat írni Bereményi Gézával, mert örömüket lelték benne, de még nem tudták, hogy mit fognak kezdeni velük. Baksa-Soós János ezt valahonnan megtudta, elment Cseh Tamáshoz, hogy meghallgassa a dalokat. Rendkívül lelkes lett tőlük, és meghívta Cseh Tamást, hogy lépjen fel a Kex koncertjén.

Bródy János is az ifiparkban fedezte fel Baksa-Soóst és ezután meggyőzte az együttest, hogy az Illés egyik koncertturnéján a Kex legyen az előzenekar.

Miközben a budapesti művészvilág a szívébe zárta ezt a félig még gyerek, angyali bohócot, Baksa-Soós János érthetetlen mértékű negatív reakciókat váltott ki az elnyomó hatalom hivatalos szerveiből. Lehallgatták a telefonját, nyomozók követték az utcán, beszervezett ügynököket állítottak rá.

Miközben ő kreativitásának petárdáival szórakoztatta valamelyik kocsmában az asztaltársaságát, nem is tudta, hogy minden szaváról jelentéseket írnak.

Nem akarta ő megdönteni a fennálló rendszert, csak egyszerűen szabad merészelt lenni. A jelentések hivatali bikkfanyelven írott értékelései rendkívül szórakoztató olvasmányok így utólag. Valahol valakik eldöntötték, hogy a légynek sem ártó Baksa-Soós János egy sötétben bujkáló ellenforradalmár. Bevett titkosszolgálati módszer volt az úgynevezett bomlasztás, amit értelmiségi körök ellen vetettek be.

Ügynökök azt kapták feladatnak, hogy fordítsák egymás ellen a két alkotótársat, Baksa-Soós Jánost és Doleviczényi Miklóst.

Erre volt kapacitás, hogy kezdő rockzenészekkel ilyen behatóan foglalkozzanak. A megfélemlítés eszköze volt az is, hogy rendőrök többször nagyon megverték Baksa-Soóst minden konkrét indok nélkül. A hatalom végül elérte a célját, Baksa-Soós János Németországba költözött, ahol a düsseldorfi Képzőművészeti Akadémián a nehezen besorolható, egyedi stílust kialakító Joseph Beuys felvette az osztályába a szintén korlátok közé nem szorítható Baksa-Soós Jánost. Neki a Kex mellett mindig is voltak tervei a képzőművészettel, így lett Prince January néven Németországban és Amerikában dolgozó képzőművész. Évtizedekig építgette magánmitológiáját, művei mintha egy képzeletbeli természeti nép szakrális alkotásai lennének. Ahogy ő fogalmaz, az élő planétával igyekszik kommunikálni.

https://www.youtube.com/watch?time_continue=1&v=73AmvwVY7DY

Ahogy a Kex egykori dobosa, Kisfaludy András dokumentumfilmjéből is kiderül, ebből az emberből úgy folyik a dal, mintha megnyitnának egy csapot. És ez az ember egy napon úgy döntött, hogy nem foglalkozik többet rockzenével.

Arra sem volt hajlandó, hogy egyszer felénekelje a régi számokat, hogy maradjon egy album a Kex után, mindössze egyetlen kislemez maradt, két dallal. Baksa-Soós dalait így csak azok tudták fenntartani, akik saját koncertjeiken játszották. Közülük a legnagyobb szerepe Hobonak volt, aki a Kex-himnusznak számító Zöld-sárgát és sajátjai mellett a Baksa-Soós által előadott József Attila verseket is műsoron tartotta.

A kilencvenes évek végén végül egy öszvérmegoldás született: az öt régen rögzített Kex-szám mellé a zenészek Hobo, illetve Somló Tamás énekével felvettek még ötöt. 2014-ben pedig Tóth János Rudolf szervezett fiatal zenészekből egy együttest, amelyben csak Kisfaludy András képviselte az eredeti Kexet. A Kex Remake produkció koncertturné után lemezre is került.

Példátlan a magyar rockzene történetében, hogy ilyen rövid ideig fennálló, nagylemezig el sem jutó együttesnek ekkora nimbusza legyen. Zeneileg is példát mutattak abban, hogyan kell hagyni szerzőként érvényesülni mindenféle stílus hatását és jól működő eklektikát teremteni. Szövegeikben bátran használtak költői képeket, másoknak is bátorságot adva ezzel.

Baksa-Soós János pedig bebizonyította, hogy az énekes nemcsak énekes, hanem frontember, a koncert pedig színház. Úttörő volt abban is, hogy a közönséget megszólította, bevonta, hogy interaktív eseménnyé tette a Kex fellépését.

Menyhárt Jenő egyszer már lezártnak tekintette az Európa Kiadó történetét, hosszabb ideig Amerikában élt, és teljesen mással foglalkozott. Aztán hazalátogatva meglepetten tapasztalta, hogy milyen sok embernek fontos az Európa Kiadó, így hát újrakezdte a történetet. Baksa-Soós János a héten már hetven éves és sajnos nincsen jó egészségi állapotban, vele már nem fog megtörténni egy ilyen újrakezdés. A Kex örökre egy félbemaradt torzó marad, sohasem derül már ki, hogy mennyi lett volna benne, meddig juthatott volna el. Az viszont biztos, hogy a legenda most már örökre megmarad Baksa-Soós Jánosról, aki bolondozott, de nem volt bolond, és mint Weöres Sándor, egyszerre tudott örökre gyerek maradni, de bölcs is lenni közben.

Baksa-Soós János nem félt megélni a teljes emberi és művészi szabadságot, sőt képtelen lett volna máshogy létezni. Gumibottal verték ezért a Kádár-rendszer rendőrei,

ő pedig tűrte az ellene indított hadjáratot ameddig ez emberileg lehetséges volt, aztán új életet kezdett. Ez biztosan fájdalmas volt számára, csak radikális döntéssel tudott elszakadni a színpadtól. Valószínűleg ezért nem vállalt nosztalgiázó koncerteket, mert számára életmód volt a Kex addig a másfél évig, ha egyszer abbahagyta, akkor már nem volt lehetséges ideiglenesen visszalépni bele.

Borítókép, fotók: origo.hu