Mikor fedezett fel utoljára egy jó írót?

A tábor központi témája az I. világháború és a magyar irodalom, művészetek kölcsönhatása lesz. Az első nap egyik fontos programjaként, a 2018-as Móricz-ösztöndíjat elnyerők estjén fiatal magyar tehetségek mutatkoznak be Tokajban.

A rendezvény moderátora Erős Kinga kritikus, szerkesztő, a Magyar Írószövetség titkára lesz, aki a Boon-nak elmondta: tapasztalata szerint igenis számít az életkor, így az is, hogy a Móricz-ösztöndíjban 35 év alatti alkotók részesülhetnek.

„Egy pályakezdő író esetében nem mindegy, hogy fiatal felnőttként kezd el írni, vagy nyugdíjasként (...)

Tudvalevő, hogy az első kötetet sok esetben nem követi második, éppen ezért könnyebb középtávú jóslatokba bocsátkozni akkor, ha egy fiatal szerző második kötetét is elolvastuk” – fogalmazott a szerkesztő.

Erős Kinga irodalomtörténeti példákat is hozott arra, hogy miért fontos a pályakezdőket különös figyelemmel kísérni: „Irodalomtörténeti tapasztalat, hogy míg számon tartunk néhány olyan átütő tehetséget, akik rövid életük alatt alkottak maradandót, s életművükre csorbulatlan egészként tekintünk – gondoljunk csupán Petőfi Sándorra, Dsida Jenőre vagy éppen Gérecz Attilára –, az általános tapasztalat mégiscsak az, hogy egy-egy írói, költői pályának megvan a maga íve, s általában nem a pálya elején kerülnek a papírra az életmű legkiemelkedőbb darabjai.

Jó példa erre Ady Endre költészete, akit ha csupán az első két kötetének versei alapján ítélnénk meg, gyenge költőnek tartanánk, miközben később átütőt és maradandót alkotott.”

A fiatal irodalomnak a magyar irodalom egészében elfoglalt helyéről szólva a szerkesztő rámutatott, hogy még akkor is kölcsönösen hatnak egymásra a kortárs alkotók, ha ezzel nincsenek is olykor tisztában. Kiemelte, hogy a Móricz-ösztöndíjasok közös ismérve – életkoruk és vitathatatlan tehetségük mellett – az is, hogy olyan alkotók, akik már bizonyították folyóiratközlésekben, köteteikkel tehetségüket, s kiknek további alkotói jelenlétére feltétlenül számíthatunk.

A portál felvetette a kérdést, hogy mennyire témája a mai magyar irodalomnak az első világháború, melyet az idei – Halottak élén címet viselő – Tokaji Írótábor a fókuszába állít. Erős Kinga válaszképp elmondta, hogy az évfordulók kapcsán mindig behatóan át kell tekinteni az egyes korokat, hiszen „születtek olyan jelentős művek, amelyekre érdemes időközönként újra és újra ráirányítanunk a figyelmünket, éppen azért, hogy még véletlenül se hulljanak ki emlékezetükből, hiszen nyelvi erejük, esztétikai értékük révén ma is megszólíthatnak, mi több segíthetnek bennünket múltunk feltérképezésében, jobb megértésében. Meglepő, de éppen

az idei könyvhétre jelent meg egy székelyföldi, pimaszul fiatal szerző, az idén érettségiző Voloncs Attila elképesztően jó történelmi regénye a tanácsköztársaság időszakáról Virágok esztendeje címmel”

– hívta fel a figyelmet a szerkesztő. A fiatalok témaválasztásával kapcsolatban azonban elismerte azt is, hogy minden bizonnyal hat rájuk a kor, amelyben élnek és alkotnak:

„A fiatalok a maguk történeteit írják meg,

nagyon helyesen, még akkor is, ha az írói képzeletük a messzi múltba vagy éppen a jövőbe röpíti őket” – mutatott rá.

Erős Kinga hangsúlyozta, hogy érdemes nyomon követni a Tokaji Írótábor eseményeit, hiszen „akik figyelemmel kísérik a legfiatalabb szerzők bemutatkozását Tokajban, még abban az élményben is részesülhetnek, hogy felfedeznek a maguk számára egy új szerzőt, kinek jó esetben évtizedekig követhetik figyelemmel pályáját, alkotóművészetét.”

Borítókép: Erős Kinga. Forrás: Olvasat.hu