A magyar gazdák nyakán maradhat a kukorica ha tovább ülnek rajta

– Cégcsoportunk egy nagyon jelentős fejlesztésen van túl, hiszen Nyírmadán elkészült Kelet-Közép-Európa legnagyobb takarmánykeverő üzeme, amely 400 ezer tonna tápot fog előállítani 

– mondta el Bárány László, a Master Good Kft. tulajdonosa – írja a Világgazdaság. 

A legnagyobb hazai baromfitermelő integráció idén még csak 60 százalékban használja ki ezt a kapacitást, de 2024-ben már eléri ezt az elméleti 400 ezer tonnát, amelyet teljes mértékben a saját integrációjában használ fel. Mivel a baromfitápoknak általában a 48–52 százaléka kukorica, ehhez a mennyiséghez mintegy 200 ezer tonna kukoricára van szükség.  

Normál években a hazai tápgyártás 3,7–3,8 millió tonna – ami idén vélhetően a 3,5 millió tonnát sem éri el, a madárinfluenza, és az egyre csökkenő sertéstartási kedv következtében csökkenő állatlétszám miatt – ennek pedig több mint 10 százalékát a nyírmadai takarmánykeverő állítja majd elő.

– Egy ilyen termelési volument pedig nem lehet a piac bizonytalanságára rábízni, főleg arra nem, hogy éppen a világpiacon az érvényes kukoricaáraktól miért és hogyan tér el, 5–10 százalékban felfelé a magyar kukorica ára – mondta Bárány László. 

Ezért az alapanyagot már a betakarítás előtt lekötik, ami viszont szerinte nem találkozik a termelői elvárásokkal. Egyszerűen azért, mert a gabonatermesztők az utóbbi 3–4 évben azt tapasztalták, hogy a betakarításkor elinduló terményárak – nem csak a kukorica, hanem például a búza, a repce, vagy a napraforgó esetében is – őrült száguldásba kezdtek, és valahol az induló betakarításkori árak fölött 20–25 százalékkal álltak meg. 

– Közel negyven éve foglalkozom gabonafelvásárlással, de nem emlékszem olyanra, hogy Magyarországon a fizikai piacon drágább lett volna a termény, mint a párizsi tőzsde, a MATIF jegyzése

– jegyezte meg. Márpedig a kukorica, a búza, a repce esetenként 10–15 euróval felette volt a MATIF-árnak, holott azt szokták mondani, hogy a gabona reális fizikai ára MATIF-ár, mínusz logisztikai költség, amire tonnnánként 20–25 eurót szokás számolni. 

A Master-Good éppen ezért már tavaly – amikor 120 ezer tonna kukoricát vásárolt – úgy döntött, hogy olyan reális piaci forrásokat keres, ahonnan hosszú távon biztosítani tudja elsősorban a kukorica- és a búzamennyiségnek a 30–35 százalékát – mondta Bárány László, hozzátéve, hogy ez pedig az import volt. 

– Tavaly a 120 ezer tonna kukoricából 34 ezret vettünk meg Szlovákiából, jellemző módon 25–30 euróval olcsóbban, mint amennyiért a magyar fizikai piacon meg lehetett venni. És megvettünk több mint 26 ezer tonna takarmánybúzát, és az összes évi 10 ezer tonna mennyiségű repceigényünket 100 százalékban, szintén 30–40 euróval olcsóbban, mint a magyar piacon

 – részletezte.

Ez a helyzet úgy alakulhatott ki, hogy a magyar szántóföldi növénytermesztés utolsó 3–4 évét bearanyozták a magas árak, a termelők bőséges forrásokkal rendelkeznek. van megfelelő mennyiségű likvid forrásuk, és tárolókapacitásuk is, így nem létkérdés számukra, hogy szabaduljanak az árutól. A szokásosnál mintegy 2 millió tonnával alacsonyabb kukoricatermés és a nagymértékű ipari felhasználás is felhajtja az árakat. 

A kukoricaimportról beszélt Reng Zoltán, a Hungrana Kft. vezérigazgatója is január végén, az AGROmashEXPO-n. Mint mondta, 

legalább 400 ezer tonna bejöhet az országba miközben körülbelül 1,5 millió tonnányi az exportárualap áll rendelkezésre, 

ami a magas árak miatt nem nagyon mozdult eddig. Októberben például csupán 80 ezer, egy évvel korábban viszont 300 ezer tonna kukoricát szállítottak ki Magyarországról. A magyar kukorica ára a nemzetközi árak fölött van, így a gyenge exportteljesítmény még az idei első negyedévre is igaz lehet, ami azt jelenti, hogy 

az import miatt 1,9 millió tonnára duzzadt exportárualap fele az országban maradhat

 – mondta.

Borítókép: Illusztrációfotó / Vas Népe / Unger Tamás