Viccnek hitte az esküvőt Flipper Öcsi első felesége

A Bors sorozatának induló részében felesége, Szilágyi Ma­rianna idézi fel életük legfontosabb pillanatait.

– 1988-ban, Siófokon volt az Interpop Fesztivál, lementem utána, ahol ismét lebukott valakivel. Jött a lánnyal velem szemben, én pedig megindultam feléjük. Velük volt Fehér Atti és Csutka, akik megláttak és megfogtak, hogy csak verbálisan tudjam bántani Öcsikét. Akkor ott na­gyon elpattant a húr. Utána rögtön kaptam egy egyhetes olaszországi modellmunkát, amit azonnal el is vállaltam, majd elfelejtettem hazajönni három-négy hétig.

Miután visszajöttem, ő nagyon vadul ismét udvarolni kezdett, és kérte, hogy induljunk tiszta lappal.

Ellenálltam, hiszen három évig eleget beszélgettünk, elég esélyt kapott, ő ennek ellenére nagyon rástartolt az udvarlásra, komolyan vette a dolgokat. Imádtam, így újra megpróbáltuk, és akkor már hivatalosan is összeköltöztünk a II. kerületben lévő Bem utcai lakásában.

Nagyon jól megvoltunk, imádtuk egymást. Egyik reggel, amikor kipakoltam szellőztetni a paplant és a párnát, lenéztem a velünk szemben lévő ékszerüzletre, és hátraszóltam Öcsinek, hogy lemegyek, és veszek két karikagyűrűt. Ő csak annyit mondott röhögve:

Menjél kis szívem!

Nem tudom, melyikünk viccelt jobban. Hirtelen vettem egy nagy levegőt, lementem az ékszerüzletbe, megvettem a gyűrűket, és leraktam elé az asztalra. Ő ránézett, és közölte, hogy akkor be kéne menni az önkormányzathoz bejelentkezni.

Közben a fejemben csak az járt, hogy életem nagy szerelme most biztos szórakozik velem, hiszen ismertem, nem volt nősülős típus, és a büdös életben soha nem fog elvenni.

De ő csak mondta nevetve, hogy induljunk az önkormányzathoz. Én is röhögtem, mert nem hittem el, hogy komolyan gondolja. Felhívta a barátját, Lapis Norbit, akinek elújságolta, hogy össze fogunk házasodni. Erre Norbi – aki már kb. 8-10 éve együtt élt egy nagyon kedves lánnyal, Annával – azt mondta neki, hogy akkor ők is összeházasodnak, és tartsunk dupla esküvőt.

– Öcsi lerakta a telefont, és elindultunk az önkormányzathoz. Közben vártam, hogy mindjárt elkezd hangosan röhögni, majd megveregeti a hátamat, hogy „kicsikém, húzd ki a biliből a kezedet, jó vicc volt, de vidd csak vissza a gyűrűket”. Nem így történt, én csak ott ültem a Mechwart téren lévő önkormányzat házasságkötő termében, miközben

Öcsi mindent elintézett az esküvővel kapcsolatban. Olyan volt, mintha álmodnék.

Aztán nevetve mondta, hogy most az következik, hogy a szüleimtől megkéri a kezemet. Felhívtuk őket, estére megbeszéltünk velük egy találkozót a Fondu Sajtbárba. Ott ültünk már legalább két órája, megvacsoráztunk, beszélgettünk, de a leánykérésről szó sem volt. Az asztal alatt elkezdtem rugdosni a lábát, amire kapcsolt, és így szólt apukámhoz:

Jaj, Lacikám azt szerettem volna még mondani, hogy Mariannkával úgy döntöttünk, hogy összeházasodunk és ezúton szeretném tisztelettel megkérni tőled a lányod kezét.

– Ekkor hittem el, hogy ezt már tényleg komolyan csinálja, és nem viccelődik. A szüleimet nagyon szerette és tisztelte, és ők is imádták Öcsit. Persze azt nem tudták, hogy csajozik, soha nem mondtam el nekik, ha összevesztünk, vagy ha megcsalt. Egyrészt nem szerettem volna rombolni a nimbuszát, másrészt, ha tudják, nem engedtek volna vissza hozzá.

– Ő egy napsugár-ember volt, aki egyszerűen nem hunyhatott ki. Nem is hagyom kihunyni magamban sosem. Sokan kérdezik tőlem, biztos, hogy elengedtem-e Öcsit? El,

muszáj volt elengedni. Sőt, sokkal korábban elengedtem, évekkel a halála előtt, de itt él bennem a mai napig,

és fog is, hiszen ő volt életem legnagyobb szerelme. A mai napig érzem az arcának az illatát. Napillatú volt. Úgy kell elképzelni, mint amikor valaki napozik, odabújsz hozzá, és érzed azt a kellemes, meleg illatot.