Kerekes Vica: Szeretem feszegetni a határokat

Csehországban ő a legnépszerűbb magyar színésznő, most pedig az Apró mesékben a hazai közönség is jobban megismerheti. A Lokál Kerekes Vicával beszélgetett.

Kerekes Vica visszafogott, a hétköznapokban alig használ sminket, és rettentően alázatos a szakmája iránt, de ha belép egy szobába, akkor az ember egyszerűen nem tudja levenni róla a szemét. Nem csodálkozunk, hogy

amikor Csehországban végeztek egy kutatást arról, hogy a cseh férfiak kivel randiznának legszívesebben, a legtöbben az ő nevét mondták.

Kikiáltották szexszimbólumnak, de ez egyáltalán nem foglalkoztatja, ahogy a sztárság sem.

Más emberek akasztják rám, hogy szexszimbólum vagyok, ez tőlem független, és egyáltalán nem én alakítom. Ahogy a „sztársággal” is vannak problémáim, abszolút nem izgat, hogy esetleg Csehországban vagy Szlovákiában jobban ismernek. Nem foglalkozom ezzel, mert akkor úgy érzem, hogy nem lennék önazonos. Nem vagyok egy instasztár, egy önmagát folyton reklámozó valaki, mert számomra ezek mind múlandó dolgok. A szakmám a legfontosabb.

Persze színészként nemcsak a lelkemmel dolgozom, hanem a testemmel is, de azt gondolom, hogy ez hozzátartozik – mondta Kerekes Vica, aki a felvidéki városban, Füleken született, így hosszú út vezetett odáig, hogy igazi híresség legyen Szlovákiában és Csehországban.

Pozsonyban végezte a színművészeti főiskolát, a nagy áttörést pedig a cseh Férfiremény című film hozta meg neki, a mozit ugyanis több mint egymillióan látták Csehországban. Jól beszél csehül, szlovákul, de

az anyanyelvén, magyarul tudja a legmélyebben kifejezni magát.

Ezért is örült különösen, hogy főszerepet kapott az Apró mesék című moziban, amelyet március 14-étől láthatnak a nézők.

Szász Attila rendező és Köbli Norbert forgatókönyvíró alkotópárosnak az Örök tél, a Félvilág és A berni követ után az Apró mesék az első olyan filmje, amely moziban debütál. A Magyar Nemzeti Filmalap 494 millió forinttal támogatta a gyártást. Vica egy édesanyát alakít, aki a gyermekével az erdő mélyén lakik, és a II. világháború utáni zűrzavarban befogad egy fiatal szélhámost, akivel szerelembe esnek, de az életüket bonyolítja, hogy a férj bármelyik nap hazatérhet a frontról.

Meg kell még többször néznem ezt a filmet! Szakmai ártalom, de először mindig azt figyelem, hogy sikerült-e megvalósítani, amit szerettem volna, és hogy mennyire vagyok hiteles. Nem akarom behatárolni, hogy ki üljön be a moziba, mert bízom abban, hogy mindenkinek másért tetszhet.

Egyébként óriási öröm, ami itt zajlik Magyarországon,

jó érzés, hogy kezdenek visszatalálni az emberek a moziba, és magyar filmeket néznek.

A filmesek persze ezért meg is tesznek mindent, mert nem veszik félvállról a filmkészítést – mondta a 37 éves színésznő, aki egy ideje Budapestre tette át a székhelyét.

Csehországban már paparazzók követik,

ami sokszor nyomasztó számára, hiszen képzőművész kedvesével nem mehetnek el nyugodtan bárhová, mert felismerik őket, ezért Magyarországon sokkal szabadabbnak érzi magát. Úgy gondolja, hogy ott tart az életében, ahol szeretett volna.

Annyira jó, hogy nem támasztottam semmilyen igényt magammal szemben, nem tűztem ki célokat, egyszerűen csak jó munkákat akarok csinálni. Nem akarok skatulyákat, szeretem feszegetni a határaimat, mert azt gondolom, hogy ez hajtja előre az embert.