Elszigetelten

Ma már megmosolyogtatónak tűnik, pedig így igaz, a kivételezett újságírók még a nyolcvanas években is leülhettek a magyar válogatott kispadjára és akár a mérkőzés közben is megkérdezhették a szövetségi kapitányt, mi a véleménye egy-egy fontos szituációról. Még húsz éve is családias hangulat övezte a válogatottat. Az akkori szóhasználattal élve az úgynevezett összetartások alatt a tatai edzőtáborba előzetes bejelentés nélkül bármelyik újságíró ellátogathatott, a korlátot támasztva végignézhette az edzést, majd annak végeztével a kapitánytól vagy bármelyik játékostól kérhetett interjút. Jómagam egy alkalommal a csendes pihenő alatt még szkanderoztam is Szűcs Lajossal Csank János bíráskodása közepette…

Változnak az idők, ma már ez elképzelhetetlen. A magyar labdarúgó-válogatott játékosai, ahogy Telkiben, úgy a pénteken kezdődő Európa-bajnokság helyszínén, Németországban, közelebbről Weiler im Allgäuban is szinte teljes elszigeteltségben teszik a dolgukat. Leszámítva az egyetlen nyílt napot, az edzéseknek legfeljebb az első negyedórája nyilvános, arról pedig végképp szó sem lehet, hogy bárki is bejusson a szálláshelyre, s mondjuk szétnézzen Szoboszlai Dominik szobájában.

Jól van ez így? Némi keserű szájízzel kell azt mondanom: igen, jól van.

S hát a magyar játékosok nem azért időznek Németországban, hogy mindennapos élményeikről tájékoztassák a nagyérdeműt, hanem hogy felkészüljenek a mérkőzésekre.

A felfokozott érdeklődés ráadásul nem csak személyesen, közvetlenül, hanem közvetetten, a közösségi médián keresztül is terhes, sőt káros lehet. Az Angol Labdarúgó-szövetség éppen ezért finoman arra kéri az angol futballistákat, hogy az Eb alatt a minimálisra csökkentsék aktivitásukat a közösségi felületeken, még jobb, ha teljesen leszállnak a netről.

S ne gondoljuk, hogy az angol sztárokhoz képest a mieinkre a kutya sem kíváncsi! Az angol válogatott buszát történetesen csupán tucatnyian várták, amikor begördült a szálláshelyére, a magyar válogatottat ellenben több százan fogadták Allgäuban. Szívet melengető érzés volt látni, hogy a magyar játékosok milyen barátságosan viselkedtek, örömmel beszélgettek a gyerekekkel és adtak nekik autogramot.

Mindennek megvan a maga ideje. Amikor eldőlt, hogy kijutunk az Eb-re, Szoboszlai nem volt rest kimászni a szurkolók közé, és még a laposüveget is meghúzta.

Előbb meccs, remélhetőleg győzelem, s csak azután bratyizás.