Kamaszfiúk siettek a bajba jutott idős férfi segítségére

Csapóczi Róbert Kárpátaljáról, Kelemen Róbert Erdélyből, míg Farkas Béla Kecskemét mellől származik. Az egyik Róbert asztalosnak, az utóbbi villanyszerelőnek, Béla pedig magasépítőnek jött tanulni a Duna menti városba – írja beszámolójában a dunaújvárosi duol.hu hírportál.

- A boltba mentünk ki a kollégiumból kedden este, nagyjából fél kilenc lehetett, és észrevettük az Erdősor végén a háznál, hogy valaki fekszik a lépcsőnél. Megkérdeztük, mi a baja, segítsünk-e felállni, de azt mondta a bácsi, hogy nagyon fáj a lába, meg sem tud mozdulni. Gondoltuk, hátha eltört. Levettem a kabátomat, a fiúk tartották a bácsi fölött, hogy ne ázzon az esőben, én pedig fogtam a fejét, és hívtuk a mentőt is. Mondta, hogy ott laknak a lépcsőházban, várja otthon a felesége, úgyhogy felmentünk szólni neki is – emlékezik vissza a történtekre Csapóczi Róbert.

– Sötét este volt, kopogtak, először ki sem akartam nyitni az ajtót, mert, ugye, sosem lehet tudni… De aztán mondták a fiúk, miért jöttek. A gyomrom is belefájdult, annyira megijedtem – mondja Anna néni, a szerencsétlenül járt férfi felesége. – Aranyos, értelmes, okos gyerekek ezek. A férjem, aki edző volt egykor, azt mondja: amit adott a fiataloknak aktív korában, azt visszaadja most neki az élet. Ezek a drága gyerekek csupa vizesen álltak a fagyos esőben, szélben, levették a kabátjukat, és a férjem fölé terítették. Pánikba estem, és még engem is ők vigasztaltak, hogy ne tessék félni, minden rendben lesz, meggyógyul a bácsi – emlékezik a kedd esti esetre az asszony, aki azt is elmondja, az is megijesztette, hogy vért látott a lépcsőn, de szerencsére nem volt nagyobb baj, párjának csak a keze horzsolódott le.

A bácsinak szerencsére nem történt nagyobb baja. A kórházban alaposan kivizsgálták, majd szerdán haza is engedték, azóta otthon lábadozik.

- Tudja, hogy van ez, az idős csontok fájnak ekkora esés után – mosolyodik el Anna néni, és hálás tekintetét a fiúkon nyugtatja, aki elment hozzájuk a kollégiumba, hogy megköszönje, amit tettek.

– Nagyon síkos volt a lépcső, azon csúszhatott meg a bácsi. Béla is megcsúszott, amikor ment felfelé – teszi hozzá Kelemen Róbert. Anna néni folytatja:

– Elmondta a férjem, sokáig feküdt ott, a zuhogó esőben. Kiabált át az utca túloldalán sétáló embereknek, de mindenki ment tovább, senki sem segített. Annyi rosszat mondanak a mostani fiatalokra, de látják, itt a példa a jóságra és az önzetlenségre. Köszönöm a szüleiknek, hogy ilyen jó gyerekeket neveltek.

Uszkai Géza, a fiúknak otthont adó kollégium igazgatója a duol.hu megkeresésére elmondta, hogy nagyon büszke a diákjaira, ezért az intézmény nevében ő is elismerését fejezi ki nekik.