Háromezer éves szalonnaüzemre bukkantak Magyarország mellett

Európa legrégebbi, 3000 éves szalonnakészítő üzemének nyomaira bukkantak Ausztriában: erre utalnak a hallstadti Sóhegy völgyében talált történelem előtti sertéscsontok.

Eddig rejtély volt, honnan származtak az ipari méretekben feldolgozott állatok, de a bécsi Természettudományi Múzeum (NHM) szakértőinek DNS-vizsgálatai szerint a nyomok a Dunához és Ausztria déli részéhez vezetnek.

Minden évben több száz, a legjobb vágókorban lévő – 2-2,5 éves – herélt sertést hajtottak Hallstadtba, ahol feldarabolták őket, majd a húst óriási sós medencében pácolták és a sóbányában kiszárították – mondta Hans Reschreiter régész, aki Hallstadt egykori gazdasági és ipari kapcsolati hálózatát kutatja.

A csontok szokatlan mennyisége felvetette a kérdést, honnan származtak az állatok, mert a közelben nem volt télen megfelelő mennyiségű táplálék, amely ellátott volna egy ilyen nagy sertéskondát. Ezért azt feltételezték, hogy már 3000 éve is kigondolt logisztikai rendszer alapján szállították a sertéseket. Erre az NHM és a Bécsi Állatorvosi Egyetem DNS-vizsgálatai jelentik az első bizonyítékokat – tette hozzá Reschreiter, aki az ásatásokat és kutatásokat irányítja Hallstadt prehisztorikus sóbányájában.

A több mint 6000 disznócsont kiértékelése alapján arra az eredményre jutottak, hogy az állatok az Alpok előteréből, a Duna menti és déli területekről származtak. A disznóhordák feltehetően vegyes tölgyerdőkben éltek és télen a lehullott makkal táplálkoztak.

A kereskedelmi hálózatot az üzemi eszközök beszerzésére is használták. Már az időszámítás előtti 1200 körüli idők eszközein is látszik, hogy közülük több százat az Alpok előteréből importálták Hallstadtba. Az ottani sóbánya magasan szervezett üzem volt, amely táplálékot, üzemi eszközöket és a munkások számára ruhákat is előállított, így biztosította a zökkenőmentes sótermelést.