2022.05.13. 09:05
Strandolók találtak rá a partra sodródott, gigantikus tintahalra
Nincs biztos magyarázat arra, hogy miért nőnek hatalmasra egyes mélytengeri lények.
Egy dél-afrikai tengerparton április utolsó napján óriás tintahalra bukkantak a strandolók. Az állat teste körülbelül 2,2 méter hosszú volt, a karokkal elérhette a 3,5 métert. Újabb látványos példa arra, hogy a tengerek mélyén különleges élőlények rejtőznek – olvasható a Magyar Nemzet cikkében.
Az óriás tintahal bolygónk legkülönösebb állatai közé tartozik. Az óceánok 300–1000 méter közötti részén élnek, és csak ritkán emelkednek a felszínre. Évszázadokon keresztül a partra vetett tetemek vagy az ámbráscetek gyomrában talált maradványok adtak némi információt róluk.
A National Geographic szerint az első fotó egy élő óriás tintahalról 2004-ben készült.
Az óceán legmélyebb és leghidegebb részein a tengeri élőlények (főleg gerinctelenek) óriási méreteket ölthetnek. A tintahalak, tengeri pókok, férgek és számos más állatfaj mellett eltörpülnek a rokon fajok, a jelenséget gigantizmusnak nevezik. Az antarktiszi vizekben élő óriás tintahal körülbelül 14-szer hosszabb, mint az Új-Zélandon elterjedt tintahal. A csendes-óceáni vizek mélyén kisbusz méretű tengeri szivacs is található.
De miért nőnek ilyen nagyra ezek a lények?
A Journal of Biogeography című folyóiratban 2006-ban megjelent tanulmány szerint az óceán legmélyebb részein az erőforrások erősen korlátozottak. A táplálék nagy része sekélyebb vizekből származik, ennek csak egy része jut le a tenger mélyére. A Lifescience.com-nak nyilatkozó Alicia Bitondo, a kaliforniai Monterey Bay Aquarium vezető akvaristája szerint amikor kevés az élelem, előnyt jelent a méret. A nagyobb állatok ugyanis gyorsabban és messzebbre jutnak el, hogy élelmet találjanak vagy társat keressenek. Hatékonyabb az anyagcseréjük és jobban raktározzák a táplálékot.
Amikor egy tetem a mélyebb vizekbe sodródik, a nagy ragadozók többet fogyaszthatnak belőlük és ezt az energiát hosszabb ideig tárolhatják
– mondta Alicia Bitondo.
A tengeri csigák mérge lehet a jövő fájdalomcsillapítója?
A csiga méreganyagának összetétele komoly potenciált jelenthet az orvostudomány számára.
A mélytengeri hideg jelentősen lelassítja az állatok anyagcseréjét. Egyes élőlények nagyon lassan nőnek és érnek. A lassan mozgó grönlandi cápa 7,3 méter hosszúra és akár 1,4 tonnásra is megnőhet, de ez a növekedés nagyon sokáig tart. A grönlandi cápák évente körülbelül egy centit nőnek, és csak 150 éves korukban érik el az ivarérettséget. Ezt a lassúságot részben a mélytengeri ragadozók hiánya magyarázza.
Az Antarktisz közelében a gigantizmus a felszínhez közelebb történik. Óriási tengeri csigák, szivacsok, férgek, tengeri pókok és óriás, egysejtű szervezetek is hűsölnek a sekélyebb vízben. Art Woods ökofiziológus, a missoulai Montana Egyetem professzora szerint lehet, hogy van valami az Antarktiszon, ami lehetővé teszi, hogy az óriásfajok közelebb éljenek a felszínhez. Woods felvetette, hogy az Antarktiszon tapasztalható gigantizmus összefüggésbe hozható a fagyott kontinenst körülvevő hideg vizek oxigénellátásával.
Az Egyesült Államok Geológiai Szolgálata szerint ezekben a sarki vizekben magas az oxigénkoncentráció. De az ilyen környezetben élő állatok lassan használják az oxigént, mert a hideg víz csökkenti az anyagcsere sebességét. Mivel a bőséges oxigénellátás messze meghaladja az állat oxigénigényét, lehetséges, hogy éppen ez a környezet teszi lehetővé számukra, hogy nagyobb testméretet növesszenek anélkül, hogy közben oxigénhiánytól szenvednének. Bár a gazdag oxigénellátás nem feltétlenül készteti gigantizmusra a tengeri élőlényeket, valószínűleg lehetővé teszi azt.
A sarki óriások növekedése is korlátozott
A Proceedings of the Royal Society B folyóiratban 2017-ben megjelent tanulmányban Wood és munkatársai óriási sarkvidéki tengeri pókokat tanulmányoztak, amelyek 30,5 centi hosszúra, azaz tányér méretűre is megnőhetnek.
A csapat megállapította, hogy a nagyon nagy tengeri pókok szervezetében alacsonyabb az oxigénszint, mint a kisebbekében. A valóban nagy méret tehát korlátoz is.
Noha számos hipotézis létezik az óceáni óriásokat létrehozó különböző tényezőkről, senki sem biztos abban, hogy milyen mechanizmusok vezetnek a testméret drámai növekedéséhez.
Borítóképünk illusztráció (Shutterstock)
