A fiatal univerzum eddig ismert legtávolabbi rádióforrására leltek

Címkék#kvazár #Európai Déli Obszervatórium (ESO)#Max Planck Csillagászati Intézet (MPIA)#csillagászat

Ez a jelentős rádiókibocsátással rendelkező kvazár abból a korból származik, amikor az Univerzum 780 millió éves volt.

Photo released by the ESO of radio telescope antennas of the Atacama Large Millimeter Array (ALMA) project at the Chajnantor plateau, in Atacama desert, Chile, on September 22, 2020. - The ALMA radio telescope, which with its 66 antennas is the most advanced in the world, started on October 1, 2020 the process of reopening after remaining closed for six months due to the new coronavirus pandemic. (Photo by Ariel MARINKOVIC / ESO / AFP) / RESTRICTED TO EDITORIAL USE - MANDATORY CREDIT AFP PHOTO / ESO / ALMA / X-CAM / ARIEL MARINKOVIC - NO MARKETING NO ADVERTISING CAMPAIGNS -DISTRIBUTED AS A SERVICE TO CLIENTS

Forrás: ESO / AFP

Fotó: Ariel Marinkovic

Felfedezték a fiatal univerzum eddig ismert legtávolabbi rádióforrását. Ez a jelentős rádiókibocsátással rendelkező kvazár abból a korból származik, amikor az Univerzum 780 millió éves volt – írja a Max Planck Csillagászati Intézet (MPIA) közleménye nyomán a Magyar Nemzet.

Így ez a kvazár betekintést enged a 13,8 milliárd éve keletkezett Univerzum korai időszakába.

Az MPIA és az Európai Déli Obszervatórium (ESO) munkatársai különböző teleszkópok segítségével fedezték fel a P172 18 jelű kvazárt. A tudósok felfedezésükről a The Astrophysical Journal című tudományos lapban számoltak be.

A kvazárok nagyon nagy távolságban lévő csillagszerű rádióforrások, általában távoli galaxisok aktív magjai, közepükben hatalmas energiaforrás, egy fekete lyuk van. Bár már 1963-ban felfedezték őket a rádióhullámok mérése révén, az ismert kazároknak csupán 10 százaléka olyan, amely rádiófrekvencián különösen fényesen világít.

Az amerikai űrkutatási hivatal, a NASA által 2020. február 28-án közreadott, keltezetlen kompozit felvétel az Ophiuchus galaxishalmazról, amelyben az univerzum ősrobbanás utáni legnagyobb explózióját észlelték csillagászok
Fotó: MTI / EPA / NASA

A csillagászok azt igyekeznek kideríteni, mivel magyarázható ez a kis arány és hogy ez vajon a korai kozmikus korszakokat jellemzi-e. A P172 18 az egyik leggyorsabban növekvő fekete lyuk, mely mintegy 580-szor annyi energiát bocsát ki, mint a teljes Tejútrendszer.

Az ilyen távoli „rádió-hangos” kvazárok kiemelt jelentőséggel bírnak a kora Univerzum nagy tömegű galaxisai és fekete lyukai keletkezésének és fejlődésének vizsgálatában.

„Nagyon izgalmasnak találom új fekete lyukak felfedezését és hogy újabb lépéssel közelebb jutunk az eredeti Univerzum keletkezésének megértéséhez”

– mondta Chiara Mazzucchelli, az ESO chilei munkatársa. AZ MPIA asztrofizikusainak csapatát Mazzucchelli és kollégája, Eduardo Banados vezette.

Vadászat aszteroidákra
Azon már túl vagyunk, hogy távcsővel kémlelve vizslassuk az eget, szuperszámítógépek és hihetetlen felbontású csúcskamerák segítik az égbolt titkainak feltárását. Sárneczky Krisztián csillagász eddig kétezernél több kisbolygót és öt szupernóvát fedezett fel. Deák és Kossuth lehetett névadó, Selye Jánost elutasították. Sárneczky Krisztiánnak is volt távcsöve, de az első általa megfigyelt meteorhoz ez nem kellett – szabad szemmel észlelte 1987. augusztus huszadikán, majd jegyezte fel a füzetébe a látott csodát. Két évvel később a Magyar Csillagászati Egyesület tagjaként már egyre komolyabb megfigyelések részese lett az ELTE-n 2002-ben földrajztanári diplomát szerző későbbi aszteroidavadász. Neki is volt binokulárja, azaz két külön csőből álló távcsöve. A rendszerváltás idején a szovjet hadsereg tagjaitól lehetett ilyet a Bakonyban némi vodka ellenében beszerezni.

Borítókép: A Chilében felépített Európai Déli Obszervatórium / Ariel Marinkovic / ESO / AFP