Mit tegyünk túszejtés esetén?

– Egy jó tárgyalónak szakmailag nagyon pontosnak kell lennie, hiszen a legapróbb tévesztéssel is a szándékának ellenkezőjét érheti el az ember. Gyakori, hogy egy bizonyos szerepet kell felvennem: volt eset, ahol egy depressziós beteget kellett eljátszanom, annak érdekében, hogy akivel tárgyalni szerettem volna, közelebb engedjen magához. Fontos azonban, hogy csak olyan szerepbe bújjunk bele, aminek a szakmai ismereteivel tisztában vagyunk!

A feol.hu cikkében Végh József elmondta, munkája során rengeteg, személyiségzavarral küszködő emberrel is foglalkozott. Nem szabad mindenkit egy kalap alá venni, hiszen mindenki máshogy képezi le a világot: – A világról alkotott mentális térképe mindenkinek más, emiatt máshogy tájékozódunk a területen. Amikor sikerült „belemászni” az adott személy belső világába, akkor sem szabad eltévedni. Mindig pontos, nem félreérthető és nem sértő kérdéseket szabad csak feltenni. Fontos az is, hogy azt érezze, megértjük őt, és nem kérdőjelezzük meg a mondandóját. Mint például mentálisan sérült embereknél, akik hallucinációval küszködnek és azt mondják, hogy a zöld óriáshangyák a falon épp készülnek megtámadni őket. Akkor nem szabad rávágni, hogy nincs is ott semmi, biztosan csak képzelődnek. A legjobb válasz ilyenkor, hogy én nem tudom látni azt, amit ön lát. A cselekedeteit sem szabad megkérdőjelezni egy „miért?” kérdőszóval. Ha úgy tesszük fel a kérdést, hogy „milyen jó célból?”, máris másfajta választ kapunk.

A testbeszédünkkel nagyon sok mindent elárulunk magunkról, az érzelmeinkről, akár a következő cselekedetünkről. Mint elhangzott, túszhelyzet alatt különösen fontos, hogy kontrolláljuk mozdulatainkat, mert akár a hirtelen mozdulatok is kelthetik szökés gyanúját. Az áldozatnak muszáj az utasításokat teljesítenie. Ajánlott hangosan elismételni azt, amit megparancsoltak. Mint például: – Feküdj le a földre! – Igenis, rögtön lefekszem a földre.

Egyrészt mert akkor tudni fogja a túszejtő, hogy nem cselekszünk másként, másrészt, ha tudatunkat a testünkkel összeegyeztetjük, akkor kevésbé lesz zavaros a már eleve rémisztő helyzet.

A székesfehérvári Teleki Blanka Gimnázium diákjainak Végh József elmesélt egy esetet, amikor egy nő nem teljesítette a túszejtő utasítását, hogy maradjon egy helyben, és ezért combon lőtték. A munkássága alatt történt leghosszabb ideig tartó emberrablás egyébként három hétig elhúzódott!

– Szívességet hiába kérünk a túszejtőtől, mert tudja, ha enged, veszíthet a tekintélyéből. Célszerű magunknál hordani szeretteinkről képeket, mert az már mutat egy bizonyos élettörténetet rólunk, és akár megkedveléssel is járhat. Az egészséges emberekben – még azokban is, akik ölni készülnek – működik az ölésgátlás, és ha egy kis részét ismeri az áldozatnak, akkor még nehezebb lesz az emberölés – árulta el az előadó.

Van olyan eset is, amikor a túszejtő a saját életének szeretne véget vetni, de az öngyilkossághoz „bátortalan”. A felfogás az az, hogy senki nem halhat meg, még az elkövető sem.

Ha lövöldözés van egy folyosón, a falról visszapattanó golyók miatt nem célszerű szorosan a fal mellé állni, ahogy azt ilyenkor sokan gondolják. A legjobb megoldás az, ha a folyosó közepén leguggolva helyezkedik el az illető.

A hallgatók közül többeket érdekelt, hogyan tudja a túsztárgyaló ezt a sok negatív eseményt feldolgozni, és ha esetleg a személyét sértés éri, azt miként tudja kezelni.

– Az évek alatt megtanultam különválasztani a szakmai énemet attól, aki valójában vagyok, és tudom, ha valamilyen sértés ér a munkám közben, az nem a személyemnek szól. Mások érzelmeit kezelni akkor tudja egy ember, ha a sajátjaival is tisztában van. Munka közben félelemre nincs idő, se energia, hisz ezek másra mennek el. Különben is, a félelem sohasem a realitástól függ, a legtöbben inkább a jövőtől félnek. Aggódnak, stresszelnek azon, hogy mi lesz, és ördögöt festenek a falra – fejtette ki a szakpszichológus.

Borítókép: Illusztráció

Forrás: Shuttestock/anon_tae