Halálba küldte a gyerekeket az Asperger-szindróma névadója

Herwig Czech, a Bécsi Orvostudományi Egyetem történésze szerint Asperger (1906-1980) számos fogyatékos gyermeket küldött a hírhedt bécsi Spiegelgrund intézetbe, ahol a náci program keretében mintegy 800 gyermek halt meg méreginjekció vagy elgázosítás által.

A beilleszkedési zavarokkal küzdő vagy fogyatékos gyerekeket és felnőtteket a náci ideológia a nemzetgazdaság számára értéktelennek tekintette és egy „öröklésbiológiai” elmélet alapján a megsemmisítésükre törekedett.

Czech kutatásai megdöntik azt a korábbi mítoszt, amely szerint az osztrák gyermekorvos a nemzeti szocializmus ellensége volt.

A történész archívumok anyagait, köztük Asperger személyes iratait, betegek dokumentumait átvizsgálva azt találta, hogy bár Asperger nem csatlakozott magához a nemzeti szocialista párthoz, de tagja volt hozzá köthető csoportoknak és „nyilvánosan legitimálta a fajhigiénia politikáját”, köztük az erőszakos sterilizációt. „Aspergernek sikerült alkalmazkodnia a náci rezsimhez és lojalitását karrierlehetőségekkel honorálták” – olvasható a tanulmányban.

Ausztria náci megszállása után

Asperger megpróbálta bizonyítani lojalitását a náci rezsimhez, előadásokat tartott, amelyekben kinyilvánította hűségét a náci orvostudományhoz. Jelentéseit Heil Hitler aláírással zárta.

Czech hangsúlyozta: Asperger nem volt „az eutanáziaprogram kulcsjátékosa, csak egy opportunista segédje”. Szerepe marginális volt másokhoz képest – hangsúlyozta.

Hans Aspergerről sokáig azt tartották, hogy megvédte a gyermekeket az eutanáziától, mivel tanulmányaiban a nehezen kezelhető gyermeknek a társadalomba való bekapcsolásról írt. Czech szerint azonban a gyermekorvos nem azokról a fogyatékos gyermekekről beszélt, akiket „oktatásra alkalmatlannak” bélyegeztek meg.

A történész szerint ugyanakkor semmi sem utal arra, hogy az osztrák gyermekorvos autizmuskutatásai „szennyezettek” lennének.

Hans Asperger először 1938-ban írt olyan gyermekek csoportjáról, akik autista pszichopata állapotban voltak. Az 1940-es években definiálta az autizmus spektrumzavarok közé tartozó pszichiátriai kórképet, amelyet évtizedekkel később róla neveztek el Asperger-szindrómának. Ezt a neurobiológiai fejlődési zavart a szociális válaszkészség hiánya, a mások iránti teljes érdektelenség, a zárkózottság jellemzi.