Műemlékké nyilvánítják a berlini fal egy darabját

Műemléki státuszt kap a berlini fal egy rég elfeledett, ám nemrég újrafelfedezett darabja – jelentette be hétfőn Klaus Lederer kulturális szenátor, a tartományi rangú város kormányának kulturális ügyekért felelős tagja.

Az indoklás szerint a német főváros északi csücskében található, 80 méter hosszú falszakasznak azért jár a különleges státusz, mert

„megmutatja, hogy a berlini fal építésének hajnalán miként hasznosították a már meglévő építményeket a határ gyors felhúzásához”.

Az erdős területen fekvő faldarab felfedezését januárban jelentette be egy helyi amatőr történész, Christian Bormann. A 37 éves férfi, aki élete nagy részét a Pankow nevű városnegyed kutatásának és felfedezésének szentelte, nagyjából 18 évvel ezelőtt bukkant rá a falszakaszra, ám csak nemrég jelentette a hatóságoknak, mert amiatt aggódott, hogy az időjárás súlyos károkat okoz az építményben.

Bormann szerint az illetékesek először hitetlenkedve és megdöbbenve fogadták az állítását, mivel meggyőződésük volt, hogy a fal megmaradt részeit és maradványait – több mint ezer töredéket – mostanra alaposan dokumentálták.

Berlini szakértők szerint a Pankow-ban álló öreg téglafalat az 1960-as években építették bele az eredeti falba, és a munkálatok során megerősítették, valamint szögesdrótot helyeztek a tetejére. A szakemberek egyelőre nem tudják, hogy a falszakasz beépítésére a határőrizeti rendszer munkálatainak kezdetekor, vagyis 1961. augusztus 13-án, vagy csak valamikor a későbbiekben került-e sor, mint ahogy az sem egyértelmű, hogy ez a szakasz tekinthető-e az eredeti fal utolsó darabjának.

A falmaradványt a nyugat-berlini Reinickendorf negyedbe szállították át 1988-ban, a falon végzett megannyi apró módosítások egyikeként. Ez lehetett az egyik oka annak, amiért eddig elkerülte a kutatók figyelmét.

A Nyugat-Berlint körbezáró határőrizeti rendszert 1961. augusztus 13-a hajnalán kezdték építeni a keletnémet munkásőrség és néphadsereg egységei. Kezdetben szigorúan őrzött drótkerítés, majd idővel három méter magas betonfal osztotta ketté a várost és képletesen egész Európát egészen 1989. november 9-ig.

A fal felhúzására a menekülthullám miatt volt szükség, amely azzal fenyegetett, hogy nagymértékben csökken az NDK népessége. 1949-től, a két Németország megalapításától a fal felhúzásáig nagyjából 3 millióan menekültek az NDK-ból Nyugatra, a legtöbben Nyugat-Berlinen keresztül, mert a nagyvárosban szinte egyáltalán nem volt ellenőrzés a keleti és a nyugati szektorok határán.

A 156 kilométer hosszú határőrizeti rendszeren 28 év alatt mintegy ötezren jutottak át Nyugat-Berlinbe. Több ezer embert elfogtak szökés közben, és – a Berlini Fal Alapítvány kutatásai alapján – 138-an életüket vesztették.

Az áldozatok többségét lelőtték a keletnémet határrendőrök, mások vízbe fúltak, és voltak, akik a sikertelen szökés után a börtönben öngyilkosságot követtek el.

Borítókép: MTI/EPA/Clemens Bilan