Mit tehetünk, hogy ne jussanak mikroműanyagok az agyunkba, méhünkbe, herénkbe?

Tanulmányok azt mutatják, hogy „semmi sem marad érintetlenül” a mikroműanyagoktól az emberi szervezetben. Bár például az egyszer használatos műanyag kidobás után valamelyest lebomlik, végül mikroműanyagként a környezetben marad, és szervezetünkbe juthat.

Korábbi tanulmányok kimutatták a mikroműanyagokat a tüdőben, a vérben, a méhlepényben, a herékben és még az agyban is. A víztisztító üzemek nem tudják jól kiszűrni a mikroműanyagokat, mert nincs a mikroműanyagok feldolgozására alkalmas mechanizmusuk.

Káros egészségügyi hatásaik még nem tisztázottak minden részletükben, de kutatók az előbbieken túlmenően kiemelten felhívták a figyelmet az oxidatív stresszre, a neurotoxicitásra, a reproduktív toxicitásra, az immun- és endokrin funkciók megváltozására, valamint a szívbetegségek fokozott kockázatára.

Az emberi kitettség a mikroműanyagoknak különböző „utakon” valósul meg: lenyeljük a mikroműanyagot tartalmazó élelmiszert és vizet, belélegezzük a levegőben lévő részecskéket, illetve érintkeznek a bőrünkkel. A közelmúltbeli tanulmányok szerint étrendtől és életmódtól függően hetente akár öt gramm mikroműanyagot is elfogyaszthatunk, ami egy hitelkártya súlyának felel meg.

Hogyan védekezhetünk ellene?

Dr. Claudia Platesi 10 éve kutatja a témát az Új-Mexikói Egyetemen. Olyan, viszonylag egyszerű módszereket sorol fel tanulmányában, melyek betartásával érdemben csökkenthető a mindennapi életben bevitt mikroműanyagok mennyisége:

Igyunk csapvizet! Ha lehetséges, igyunk csapvizet műanyag palackba csomagolt víz helyett. Ha tehetjük, használjunk vízszűrőt vagy fordított ozmózisos szűrőrendszert (RO), ami képes eltávolítani néhány műanyagot.

Ne melegítsünk műanyagban! Ne tegyünk a mikrohullámú sütőbe műanyag edényben ételt vagy italt (anyatej-helyettesítő tápszert vagy anyatejet sem) műanyag edényben, mert a vegyszerek kimosódnak és az élelmiszerekbe kerülnek. Ehelyett használjunk üveg vagy kerámia edényeket.

Válasszuk a biztonságos tárolást! Tároláshoz használjunk üveg, kerámia vagy rozsdamentes acél edényeket. Ha műanyag fedelük van, ügyeljünk, hogy az étel ne érjen hozzá.

Együnk teljes értékű ételeket! Fogyasszunk friss, teljes értékű ételeket és házilag készült ételeket. A feldolgozott élelmiszerek, például konzervek, gyorsételek, valamint az előre, vagy részben előre elkészített élelmiszerek nagy valószínűséggel műanyaggal szennyezésnek kitettek a feldolgozás és a csomagolás során.

Vásároljunk helyi termelőktől! Lehetőleg csak helyi termelőtől vegyünk élelmiszert, együnk friss gyümölcsöt és zöldséget, ha pedig húst vásárolunk, kerüljük a műanyag csomagolást.

Kerüljük az olyan műanyagokat, amelyeket az alábbi újrahasznosítási kódokkal és címkékkel láttak el:
3-as kód: Ftalátokat tartalmaz – ismert rákkeltő,
6-os kód: Sztirolt tartalmaz – a központi idegrendszerre hat,
7-es kód: Biszfenol A-t, S-t és F-et tartalmaz – ismert az endokrin-rombolók és elhízást okozó hatásuk,
BPA-mentes: ez továbbra is tartalmaz biszfenolt! Dobozok belsejében, műanyag edényekben és vásárlási bizonylatokon használják.

Végső soron az a legfontosabb, hogy az elfogyasztott ételek és italok ne érintkezzenek műanyaggal a vásárlás előtt, a főzés vagy a tárolás során – összegzi a kutató.