A fiatal lány túlszárnyalhatja a magyar legenda rekordját

Míg számos más országban nem csupán elfogadott, hanem komoly tekintélyt is kiharcolt magának a női labdarúgás, addig hazánkban – leragadt előítélettel – még mindig mostohagyermekként kezelik a szakágat. Minden szinten: sportpolitikai, szponzori, de még szurkolói szempontból is. Így nem véletlen, hogy a tűsarkú cipellőt futballcipőre cserélő játékos amazonok számára hazánkban nem lapát számra szórják az elismeréseket. Ha Pádár Anita nem Magyarorzágra született volna, ma már minden bizonnyal olyan legendákkal említenék együtt a nevét, mint a brazíl Marta, az amerikai Kristine Lilly, vagy a német Birgit Prinz. Hogy miért is?

A felvetést megválaszolandó csak néhány adat eddigi eredményeiből: 1994 óta 10(!)-szer nyerte el klubjaival a magyar bajnoki címet, az 1998-99-es bajnoki szezon óta sorozatban 14(!)-szer lett magyar gólkirály, továbbá 1999-ben és 2011-ben két alkalommal választották meg a szakemberek az év női labdarúgójának – tavaly a női futsalosok között is első lett.

A karcagi amazon 1979-ben látta meg a napvilágot, s helyben, Karcagon kezdte máig tartó sportpályafutását. A női szakág első osztályában 14(!) évesen mutatkozott be. Játszott a László Kórház, az Íris és a Renova csapatában, majd a Femina 2001 és 2011 között foglalkoztatta. A 2011-12-es szezont még ebben a klubban kezdte, de idén tavasztól már az MTK-t erősíti. A nemzeti válogatottban 1995 óta 98 alkalommal szerepelt, s a hölgyek között tavaly augusztus 25-én Románia ellen húzta fel a címeres mezt, mely által a szakág válogatottsági csúcstartója lett. Ám a labdarúgásban eddig elért eredményét még legalább egy igen előkelő rekord elérésével szeretné gazdagítani. Mivel Anita egy szerény hölgy, terveibe sem egykönnyen avatott be.  Mint mondja, ő egy csendes, visszahúzódó ember, aki sosem szeretett előtérbe kerülni. Reméli, a futballszerető közönség nem fogja félreérteni kitűzött tervét:

– Magyarországon Bozsik József a válogatottsági rekorder 101 fellépésével. Ha nekem nem jön közbe sérülés, és a szövetségi kapitány is számít rám, akkor vélhetően még jövő tavasszal túlszárnyalhatom a legendás Cucu bácsi csúcsát – mondja tisztességgel beszélve az Aranycsapat jobbfedezetéről is.
Anitáról egyébként azt is illik tudni, hogy munka mellett sportol.

– Ha visszatekintesz eddigi pályafutásodra, szerinted mitől lettél ennyire sikeres?

– Nagyon szeretem ezt a játékot, és volt lehetőségem nagyon fiatalon csapatban is rúgni a bőrt. Ráadásul eleinte fiúk között szorgoskodtam. Ha tehettem, mindig pályán voltam, s labdát kerestem. Karcag a szívem csücske, hiszen ide köt a családom, és a pályafutásom kezdete. Szüleim figyelmét és támogatását mind a mai napig magamnak tudom és köszönöm. Szolnok óriási lökést adott, hogy magasabb szintre lépjek, és a fővárosban találtam meg azokat a klubokat, amelyeknél hazai szinten a legkomolyabb munka zajlott. A labdarúgás a nőknél sem egyéni-, hanem csapatsport, így a mindenkori játékostársaimnak is nagyon sokat köszönhetek az eredményességem kapcsán.

– Meddig szeretnéd folytatni az aktív sportot, és foglalkoztat-e a családalapítás?

– Néhány éve szinte minden idényben felmerülnek ezek a kérdések számomra is. A barátommal, aki szintén labdarúgó, természetesen tervezzük a családot, ám eddig a körülmények mindig úgy hozták, hogy a folytatás mellett döntöttünk. Lehet, hogy ha az előbb említett tervem megvalósul, vagy nem várt sérülés jön, akkor a válasz is biztosabb lesz.