A diósdi Samu szabad, mint a madár

„Megjöttem, szevasztok!” – rikkantotta Samu. Aztán azt is: „Éhes vagyok!” De mintha az egész ház megsüketült volna: az ablakon nem lebbent a függöny, és a teraszra sem lépett ki senki, hogy üdvözölje, reggelivel kínálja. Újra nekikezdett, ezúttal a ház előtt futó villanydrótról ricsajozott, sokkal hangosabban, mint máskor, mígnem végre megjelent a teraszon Bandi bácsi. Samu kicsit sértődötten a férfi karjára repült, megigazgatta a tollait, majd nyugtázta: az étel előkészítve, a pancsolóteknő teli, a teraszajtó tárva, hogy besétálhasson rajta. Minden rendben. Bőszék korán kelnek, mert Samu korán érkezik.

A régi barát

Már 35-40 éve, hogy megismerkedtek – mesélte Bősz András, azaz Bandi bácsi. Lellén nyaraltak, amikor egy éjjel hatalmas vihar söpört végig a Balatonon. Reggel látta, hogy a szél a ház előtti fáról leverte a madár­fészket az alighogy kikelt, dolmányos varjúfiókákkal. Aztán az egyik csupasz testecske megrebbent, ő volt Samu. Törött lábát fogpiszkálóval tette sínbe Bősz András, a harmadik napon pedig a madárka már nyitotta a csőrét, amikor megérezte, hogy Bandi bácsi közelít felé. Aztán kipelyhesedett, totyogott, s már röpködött is, de sosem túl messzire. A nyaralás végén nyugodt szívvel hagyták Lellén, hisz felnőtt már annyira, hogy csatlakozzon a környéken lófráló varjakhoz.

Mikor két hét múlva újra a nyaralóba mentek, a szomszédok lelkendezve mesélték, hogy Samu folyton a terasz­ajtót zörgette, úgy kereste őket. Bőszék ekkor döntöttek úgy, hogy hazaviszik magukkal Diósdra, a kutya meg a macska mellé. Az autóban a kesztyűtartó lehajtott ajtajára telepedett, azóta így utazik.

Samu és a komondor

A terasz fölé, egy szélmentes zugban építettek helyet neki, Samunak tetszett, ott lakott. A komondorral azonnal megszerették egymást, olyannyira, hogy Samu felcsapott a kutya fodrászának, annyit bontogatta a bundáját, hogy fésülni sem kellett, s ha csontot szerzett, a kutyához repült vele. A vihartól mindketten rettegtek, ilyenkor a kutyaólba menekültek, a madár legbelül, barátja háta mögé rejtőzött.

Samu apránként minden fontos dolgot felfedezett a környéken: a házat, az utcát, aztán az egész várost, és élte a dolmányos varjak életét: barátkozott, galambokkal verekedett, s fogadta a gyerekeket, akik mindig Bőszék felé vették az irányt, hogy meglátogassák. Egy télen aztán Samu megismerkedett egy csinos varjúlánnyal, az egész utca odatódult, hogy lássa, ahogy forog és illegeti magát előtte. Nyilván már család­ala­pításon gondolkodtak, mert Samu eltűnt.

A világjáró

Három hónappal később Bandi bácsi Pestre autózott, amikor a régi Osztapenko-szobornál (ma: Sasadi úti megálló) a madár hangjára lett figyelmes. Letekerte az ablakot, Samu berepült, s elhelyezkedett a kesztyűtartó ajtaján. Persze, hogy visszafordult vele.

Mostanában Samu egyre nagyobb légteret ellenőriz, és szinte bárhol felbukkanhat – és fel is bukkan – Diósdon. Berepül a nyitott ablakon, besétál az idegen ajtón, és ha valahol macska vagy kutya védené a birtokot, felpofozza.

A csillogó tárgyakért éppúgy odavan, mint húsz évvel ezelőtt, amikor titkos kincseskamrájába, a palatető és a szarufa közé rejtette őket, és Bandi bácsi alig győzte visszaadogatni gazdáiknak az elorozott kulcsokat, gyűrűket. Samu szereti a rendet, erre utal, hogy valahol Diósdon a minap megtisztogatott egy kint felejtett kutyafésűt, egyenként szedegette ki a szőröket belőle, aztán az asztalon is rendet rakott.

A háziak őszibarackkal kínálták; végül az egyik fiú karjára is ráült, majd elaludt a terasz egyik gerendáján. Alig néhány órával később több kilométerrel távolabb, egy kávézó teraszán intézkedett, s az üvegpohárba előkészített ropit szedegette ki és szórta szét az asztalon, miközben a vendégek ott ujjongtak körülötte.

Kézről kézre adják

Samut egyre többen ismerik a városban, a Facebookon sorra születnek a bejegyzések meg a fotók, videók, hogy éppen kinél, melyik házban, kertben vendégeskedik. Érkeznek az aggodalmas kérések is, hogy vigyázzunk a madarunkra és zárjuk el a macskáinkat, míg oda látogat, nehogy bántsák. És persze ott vannak a tanácsok is, hogy mivel kell kínálni, hogyan kell viselkedni vele, hogy kedve legyen kicsit hosszabban maradni megtisztelve jelenlétével bennünket.