Tóth Krisztián bronzérmet nyert!

Valahogy így kell.

Tóth Krisztián az utolsó mérkőzése előtt sem izgult különösebben, ugyanolyan higgadtan ácsorgott a terem sarkában, mint az előző körök előtt, pedig hát olimpiai bronzmeccset ritkán vív az ember. Ráadásul a 24 éves orosz Mihail Igolnyikov nem rossz dzsúdós, sőt, mivel eddig két Grand Slamen-találkoztak, és 2018-ban Abu-Dzabiban, majd 2020-ban Budapesten is ő nyert, akár mumusnak is gondolhattuk volna.

De nem Tóth Krisztián!

Őt ezen a napon nem zavarta semmi, ami nem a szőnyegen történt, úgyhogy azon is csak mi idegeskedtünk, Igolnyikov kezdett valamivel aktívabban, és 1:12 után megintették a fiunkat. Sőt, az már kisebb szívrohammal ért fel, hogy 0:54-gyel az alap küzdelmi idő előtt bevéstek egy vazarit az orosznak. Csakhogy valójában Tóth akarta megindítani az akcióját, beletérdelt, innen nem sikerült továbbhaladnia és félig oldalra, félig hátradöntötte a rivális, ám ez nem vazari, ez semmi, úgyhogy vissza is vonták a pontot.

...és ha már ezt megúsztuk, megállapíthattuk, hogy egyébként fura mód Igolnyikov elkezdett szimplán leállni, ami a lelátóról a magyar cselgáncsküldöttség kint lévő tagjai a „Fárad, Krisz, fárad!”-kiáltással hoztak mindenkik tudomására – aki tud magyarul.

Közben persze véget ért az első négy perc, ráfordultunk a hosszabbításra, amiben gyakorlatilag csak Tóth próbálkozott, mégis behúzták neki a második sidóját. Na de 1:36-nál mi kezdtünk ugrálni, de mi is ideje korán, mert az ő igyekezetét sem honorálták, vigaszdíjként azonban végre megintették az ellenfelet is, akivel még egy egylábon ugrálós különszámot is előadtak.

Viszont ez a mérkőzés, ez a nap, Tóth olimpiája nem érhetett máshogy véget, mint ahogy: gyönyörűen megpörgette Igolnyikovot, vele pörgött ő maga is, de ebben már volt annyi, hogy szentesítsék a vazariját – és az olimpiai bronzérmét!

Ami úgy egyébként Magyarország 500. nyári olimpiai érme!

A legjobb helyre került.