SZOLJON

A most 39 éves hölgy gyerekkora bár kifogástalan volt, ám orvos házaspár szülei nem engedték meg neki, hogy bármilyen állatot is tartson otthon. Ő pedig rajongott mindenféle állatért. Számtalan ilyen vonatkozású könyvet is elolvasott, köztük a neves osztrák írónő, Joy Adamson oroszlántörténeteit Elzával és kölykeivel.

A cikk a hirdetés után folytatódik

— Arról ábrándoztam, hogy majd én is olyan leszek, mint Joy Adamson. Elmegyek Afrikába, és  lesz legalább egy saját oroszlánom. Merthogy imádom ezeket a nagyragadozókat, számomra valóban ők az állatok királyai. Fenségesek, szépek, impozánsak. Szóval, odáig meg vissza voltam, hogy egyszer oroszlánok közelében legyek — sóhajtott egy nagyot Nóra.

Nem is gondolta volna, hogy a kívánsága fiatal felnőtt fejjel beteljesül. Méghozzá az édesapja által, aki egyik nap az abonyi vadasparkba látogatott, és onnan hívta fel Nórát: — Figyelj csak, lányom, van itt egy kisoroszlán, amelyet nem hogy csak bámulni, de simogatni is lehet. Érdemes lenne megnézned!
Nosza, több sem kellett Nórának, azonnal irány Abony, és máris ott találta magát az akkor még kis hím oroszlán, Mungó mellett. Egyszerűen rabul ejtette a kölyök.
— Ám nemcsak az oroszlán váltotta ki a csodálatomat, hanem a vadaspark tulajdonosa, Tóth Tibor is. Ahogy bemutatta Mungót, ahogy játszott vele a látogatók előtt, ahogy foglalkozik, bánik az állatokkal, azzal a szeretettel, tisztelettel és lelki megközelítéssel, amely azokat is társnak tekinti, rögtön magával ragadott — áradozott Nóra. — Tudtam, itt és most eljött az én időm. Így megkértem, hagy segíthessek Mungó nevelésében.
Az álom teljesült: a vadaspark vezetője hozzájárult ehhez. Így aztán Nóra élete nagyot fordult. Nem habozott leköltözni hetekre Abonyba, a vadasparkba. Itt Mungóval lehetett, segíthetett a gondozásában. Időközben azonban jött az új kis kedvenc, Shone, az öt és fél hónapos kisoroszlán. Most vele foglalkozik, gondozza-ápolja, játszik vele.

Nóra és az oroszlánok barátságáról bővebben olvashat a vasárnapi Új Néplapban