SZOLJON

Nézzük, mit is tud az „utca embere” március 15-ről. Úgy gondoltuk, Szolnok belvárosa ideális talaj műveltségi tesztünknek. Az egyik legforgalmasabb helyen, az autóbusz-pályaudvar közelében tettük fel kérdéseinket.

Rövid nézelődés után feltűnik előttünk egy fekete gyapjúkabátot és kokárdát viselő ötvenes férfi. Nekiszegezzük a kérdést: mit ünneplünk március 15-én?

- Az 1848-49-es forradalom kitörését — vágja rá Tibor. — De szerintem ezt minden magyar ember tudja.

Nem akartunk ezzel vitatkozni, így feltettük második kérdésünket.

- Van-e másik nap, amikor ennek a történelmi eseménysornak a kapcsán megemlékezéseket tartunk?

— Augusztus huszadika? — hangzik az első próbálkozás. — Nem, elnézést, az az államalapítás ünnepe. Októberben meg az ötvenhatosokat ünnepeljük, de lehet, hogy akkor megemlékezünk a 48-as forradalom elbukásáról is.

Miután elmondjuk, hogy október hatodikára gondoltunk, Tibor egyből emlékszik — némi arcpír kíséretében, majd jelzi, indul a busza, így búcsút vesz tőlünk.

Nem hagyhattuk ki a fiatalságot sem körképünkből. Egy négyfős társaság igyekszik a pályaudvar felé. Eléjük toppanunk, és ők vállalják a kihívást. A három hölgy mellett az egyetlen férfiú vágja a választ, március 15-én az 1948-as szabadságharcot ünnepeljük. Az egyik hölgy azonnal letorkollja és rápirít:

— Száz évet tévedtél, az 1848-as forradalmat ünnepeljük! — és kitör a nevetés. Láthatóan jól szórakoznak.

Jön ismét a második kérdés, van-e másik emlékezetes nap, ami ezzel az eseménysorozattal kapcsolatos?

Most az egyik hölgy válaszol. Katától megtudjuk, hogy október huszonharmadikán megemlékezünk a forradalomról, illetve ekkor ünnepeljük az államalapítást.

Feltesszük a kérdést, hogy akkor miről szól augusztus huszadika?
Némi zavarodottság, majd hosszas találgatás. Szent István neve többször elhangzik, illetve a tűzijátékok is. Néhány mondattal tisztázzuk a helyzetet, és helyére kerülnek az események.

A tizenéveseknek felteszünk még egy kérdést, hogy mit jelent nekik ez az ünnep?

Ismét az egy szem úriember ragadja magához a szót, és vágja rá: nem kell iskolába menni!

— Na jó, persze nem csak erről szól — teszi hozzá Zoltán. — Ilyenkor az emberek érezhetik, hogy magyarok vagyunk. Mert azok az emberek sokat tettek azért, hogy szabadok legyünk, de elbuktak.
— Hogy őszinte legyek, nekem már kicsit unalmasak ezek a megemlékezések — vág közbe az egyik fiatal hölgy, aki a nevét nem volt hajlandó elmondani. — Minden évben ugyanaz a műsor, ugyanazokat a verseket ismételgetik el. Semmi változatosság nincs benne. Ennek ellenére a szolnoki csata eljátszása nagyon tetszik. Azt a szüleimmel minden évben meg szoktuk nézni.

A fiataloknak fájó búcsút intünk. Az őket követő két ember tökéletes választ tudott adni. Tisztában voltak a dátumokkal, és az azok mögött rejtőző eseményekkel is.

Dicső március 15. és hősei! Emlékezzünk rátok méltón, az Isten nyugosztaljon benneteket!