2024.05.04. 19:55
Műemlékké avatják a legendás szolnoki cukorrépaüzem gyárkapuját – galériával és videóval
Talán utolsó jelentős méretű tárgyi emlékbe kapaszkodnak Szolnokon a cukorgyári lakótelepen élők. Azon túl, hogy a cukorgyári városrész még napjainkban is beazonosítható terület, a nevén kívül talán már csak a Tószegi útról a gyárhoz vezető Gyökér út elején álló, „Szolnoki Cukorgyár” feliratú óriáskapu hirdeti, hogy ez volt az ígéret földje, itt állt a Kánaán. A napokban lakossági kezdeményezésre felújították a gyárkaput, és immáron mementóvá vált.
A Szolnoki Cukorgyár idén többszörösen is jubilál. Kerek évfordulói közül van büszke „születésnapos” és van tragikus „elhalálozási” is. A létesítmény a 94 mozgalmas éve alatt sok mindent megélt: jót, és rosszat...
Fotó: Kiss János
A Szolnoki Cukorgyár Rt.-t 1912. március 14-én alapították a Pesti Magyar Kereskedelmi Bank budapesti székházában. A város, azon túl, hogy a telket térítés mentesen adta, még 30 évre szóló helyi adókedvezménnyel és 80 ezer korona hitellel támogatta a gyár felépítését.
A Szolnoki Cukorgyár 110 évvel ezelőtt, 1914. szeptember 20-án már készen is állt a cukorrépa fogadására. Ám kitört az első világháború, más ágazatok mellett a cukoripar is hanyatlóban volt, ráadásul öt évvel később, 1919 júliusában a román csapatok elfoglalták a cukorgyár területét, és lefoglalták a paládicsi bérelt gazdaság teljes élelmiszer- és állatállományát. A megszállás miatt a Tiszántúlon termett répát csak részben sikerült beszállítani. A gyár berendezései azonban nem károsodtak számottevően, így a háború után sikerült eljutni a stabilizációhoz.
A Szolnoki Cukorgyár 80 évvel ezelőtt, 1944 májusában maga volt a földi pokol, miután ide gyűjtve a megye zsidóságának egy részét, őket innen deportálták a haláltáborokba. A második világháború után másodvirágzását élte a gyár. Az 1990-es rendszerváltás mellékterméke, a privatizáció a Szolnoki Cukorgyár végzete lett.
Külföldi tulajdonba került, először a Béghin-Say, majd a Nordzucker AG lett a gazdája. A vállalatok tulajdonképpen a vásárlással a magyar cukor exportját szüntették meg.
A gyárat húsz évvel ezelőtt, 2004. július elsején beolvasztották a hatvani cukorgyárat működtető Mátra Cukor Zrt.-be, amely előrevetítette a sorsát.
A társaság 2007-ben visszaadta a termelési kvótájának egy részét, és bezárta a hatezer tonna répa/nap kapacitású szolnoki gyárat. A gyár bontása 2008 nyarán kezdődött el, és 2011-ben a cukorsiló bontásával fejeződött be. Mindezzel megszűntek a nagy múltú Szolnoki Cukorgyár Sport Egyesület zöld-fehér színekben pompázó szakosztályai, mára pusztává lett a legendás sporttelep és a strandfürdő is.
Néhány, egyéb funkcióval hasznosított épület még áll ugyan, de a száztíz éves Szolnoki Cukorgyár egyetlen, nevében is megmaradt, jelentős méretű tárgyi emléke a zöld-fehérre festett gyárkapu. A városrészben élők összefogásából a kapu színében és állagában felfrissült. Szombaton kis ünnepség színhelye volt a Gyökér úti mementó.
Műemlékké avatják a szolnoki cukorrépaüzem gyárkapuját
Fotók: Kiss János– Kezdeményeztük az illetékes hivataloknál és hatóságoknál a cukorgyári gyárkapu ipari műemlékké nyilvánítását – mondta beszédében Molnár Iván, a városrész önkormányzati képviselője.
– A tárgyi emlék felújításának összköltsége 350 ezer forintba került, amelyhez a lakótelepen élők tíz százalékkal, harmincötezer forinttal járultak hozzá. Köszönet a kezdeményezésért Soós Priszcillának, aki élére állt az akciónak – hangsúlyozta a városatya.
– A Szolnoki Cukorgyár Szolnok ipartörténetének, de akár várostörténetének is, kitörölhetetlen fejezete – mondott köszönetet Szalay Ferenc polgármester is.
Nagyszerű érzés erős identitású szolnoki lokálpatriótának lenni, és óriás büszkeség, hogy egy egész városrész a saját lakókörnyezetének múltját a szívén és a lelkén viseli
– szögezte le a városvezető.
A beszédek végén a gyárkapu fennmaradásáért szintén nagyot küzdő „harcos amazon”, Tóth Erika egy rózsát ültetett el az „emlékmű” város felőli lábánál.
