Milosevics halála: egy történetnek vége

A nemzetközi törvényszék tájékoztatása szerint az őrség azonnal értesítette a börtön egészségügyi szolgálatát és az ügyeletes orvost, aki megállapította a halál beálltát. A közlemény kitér arra is, hogy elrendelték az egykori elnök holttestének boncolását, illetve a toxikológiai vizsgálatot is. A bukott diktátor halálhíréről azonnal értesítették családját, olvasható a közleményben.

Nincs mit felróni a hágai Nemzetközi Törvényszéknek Szlobodan Milosevics volt jugoszláv elnök halálának ügyében. A bíróság a lehető legjobban gondoskodik a vádlottakról, s különösen igaz ez Milosevics esetében - jelentette ki Christian Chartier, a törvényszék szóvivője.

Szlobodan Milosevics 1941. augusztus 20-án született a szerbiai Pozsarevac városában.

1986-ban választották meg a Szerb Kommunista Szövetség központi bizottságának elnökévé. A Kommunista Szövetség  KB-vezetőjeként az ő nevéhez fűződik a Szerbiához tartozó két autonóm tartomány, Vajdaság és Koszovó lényegi autonómiájának eltörlése.

1989 júniusában mondta el híres-hírhedt beszédét a koszovói Gazimesztánon, a Rigómezei csata 600. évfordulója alkalmából rendezett ünnepségen. Ez volt az a beszéd, amelyben nyíltan meghirdette Nagy-Szerbia eszméjét.

Amikor bebizonyosodott, hogy a többpártrendszer bevezetése az akkori Jugoszláv Szocialista Szövetségi Köztársaságban is elkerülhetetlen, a Kommunista Szövetségből és a Szakszervezeti Szövetségből 1990-ben létrehozták a Szerbiai Szocialista Pártot, melynek Szlobodan Milosevics lett az első elnöke. A párt még ugyanabban az esztendőben fölényesen győzedelmeskedett a decemberi, első többpárti választásokon Szerbiában. Milosevicset még 1990 végén megválasztották Szerbia elnökévé.

Habár csak egy tagköztársaság elnöke volt az akkori Jugoszláviában, befolyással bírt más köztársaságok szerbek által lakott területein is. A szlovéniai, majd a sokkal véresebb és tovább tartó horvátországi, illetve boszniai háború ideje alatt mindvégig Szerbia elnöke volt, s habár az államapparátusban formálisan felette állt a jugoszláv szövetségi elnök, illetve a jugoszláv kormány és hadseregvezetés, gyakorlatilag minden irányítás az ő kezében összpontosult, a ranglétrán elvileg felette álló személyeket pedig jószerivel bábúként rángatta madzagja végén.

Szlobodan Milosevics valós hatalmi befolyását mi sem bizonyítja jobban, mint hogy egyike volt a boszniai háborúnak véget vető Daytoni Egyezmény aláíróinak 1995 decemberében. A megállapodás másik két aláírója, Franjo Tudjman horvát, illetve Alija Izetbegovic elnök ugyancsak elhunyt időközben.

Szlobodan Milosevics első ízben 1997-ben lépett elő a Jugoszláv Szövetségi Köztársaság elnökévé, s erre a posztra szerette volna újra megválasztatni magát 2000-ben is, amikor (így utólag...) az ő szempontjából nézve meggondolatlanul, egy meglehetősen váratlan időpontban kiírta a választásokat szeptember 24-ére. A Zoran Djindjics által egységessé szervezett ellenzéki tömörülés, a Szerbiai Demokratikus Ellenzék fényes győzelmet aratott ezen a megmérettetésen. Habár Milosevics még ekkor sem kívánt távozni a hatalomból, ezért ismét azzal próbálkozott, hogy régi jó szokásához, s az addigra már bevált gyakorlathoz híven meghamisítsa a választásokat. Az ellenzék győzelme azonban olyan fölényes volt, hogy ezzel már nem ment semmire. A választási csalások ellen szerveződő tömegtüntetések olyan méreteket öltöttek, hogy kénytelen volt elismerni a választási vereséget - és mindenki megelégedésére leköszönni az elnöki tisztségből.

Fél évvel később, 2001 márciusában bírósági idézést kapott. Milosevics fegyveres ellenállással fenyegetőzött, napokig villájába zárkózva állt ellent a letartóztatási kísérleteknek. Április első napján mégis engedett, vagy már annyira sarokba szorították, hogy engedni kényszerült a nyomásnak, és börtönbe vonult. Lánya, Marija, egy kicsit lövöldözött is időközben, de végül komolyabb büntetés nélkül megúszta ezt is... Ekkor a vád még igazán bagatell, csak apró kis visszaélés volt holmi ingatlanüzérkedés kapcsán.

Két és fél hónappal később, az éj leple alatt szállították át a Hágai Nemzetközi Törvényszék börtönébe Zoran Gyingyics szerb kormányfő és kabinetje utasítására.

2002. február 12-én kezdődött meg az „évszázad perének” nevezett bírósági eljárás Carla del Ponte hágai főügyész irányításával. Milosevics ellen az ügyészség a Horvátországban és Koszovóban elkövetett háborús bűncselekmények, illetve a Bosznia-Hercegovinában elkövetett népirtás vádjában indított eljárást.

Szlobodan Milosevics halálhíre számos szerbiai és nemzetközi reakciót váltott ki, de családját és pártján belüli híveit kivéve igazán megrendülten nem reagált senki. Általánosnak mondható az a hozzáállás, hogy senki halálának sem örülünk, minden ilyen eset tragikus és magában hordozza a gyászt, ezért Milosevics esetében sem jár örömtáncot senki sem, mégis igen sokan nyilatkoznak érezhető megkönnyebbüléssel.

Sokan fájlalják, hogy az idei év végéig esedékes ítélethirdetés előtt távozott az élők sorából, jogerős ítélet nélkül. Tény azonban, hogy Szlobodan Milosevics halálával eltávozott az élők sorából a múlt század kilencvenes éveiben folytatott délszláv háborúk utolsó még élő politikai vezetője és ideológusa. Ez a történet tehát véget ért...

Már csak a következményekkel lehet szembesülni, azok pedig még nagyon messzire mutatnak...