Adrenalinfürdő

 Ez utóbbi izeg-mozog, közelebbi ismeretségbe akar kerülni a húspult tartalmával. Az eladó dühösen bámulja a nyálát a pultra csorgató állatot, de nem mer higiénia szónoklatot tartani, feltehetően a dalia testfelépítésére való tekintettel. Valami, vagy inkább valaki hiányzik a képből, de lám csak, már jön is jobbról, teli kocsiját tolva tipeg nyolc emeletes cipősarkán a hegyomlás férfiú felé.

-  Maciii, még ezt!- mutat életkéjének egy nagydoboz valamit a hölgy, nevezzük Prüntyikének.
- Nem kell! - veti oda a nagydarab, alias Hombár.
A hiszti jéghideg szele végigsöpör a bolton, beleborzong öreg és fiatal, parizer, és wc papír. Prüntyike torkaszakadtából üvöltve átkozza Hombárt, aki egy pillanat alatt lényegült át cuki plüssmaciból szagos görénnyé. A kutya ugat, a nő vinnyog, a férfi unottan rágózik, kérődző szarvasmarhát imitálva. Majd morajlás szerű hangot ad ki, és tarkón legyintéssel fenyegeti meg már fejhangon visító asszonyát. Megindul körülöttük a sugdolózás, majd egyre bátrabb és ingerültebb hangok, nevetés, kárálás. Majd szétválik a tömeg, szájharmonika hangja hasít bele a zajba, elgurul egy ördögszekér, érkezik Ő, a biztonság és vagyon bátor őre.

Cirka  húsz éves, jelképes vállain lóg az ing, szúnyoglábán lebeg a nadrág, egészében véve légies jelenség. Ami jó lenne, ha a szegedi balettban táncolna. De jelen objektumban tizenöt vásárló várja izgatottan, hogy intézkedést foganatosítson embernek látszó véglények helytelen viselkedésből kifolyólag történő rendbontás tényálladéka miatt. Szikla Szilárd igazi stratégaként a kutyához közelít legelébb, gondolva, hogy ő az összekötő kapocs a (gyo)pár két tagja között, ő a hoppmester és a góré.

Kéri  a gazdikat, hogy legyen vége az ugatásnak, egyáltalán mit keres idebent ez az állat.  Hombár és Prüntyi is először saját részére címzettnek véli a fel, - és megszólítást, majd párjukat érzik érintettnek. S lám, a szerelem- és a debilitás- mindent elsöprő ereje ezúttal is győzedelmeskedik. Újra egymásra talál a két ember, hangerejüket és választékos szókincsüket együttes erővel szabadítják rá az egyre vörösebb Szilárdra, aki félő, mindjárt spontán öngyulladást produkál. A szóáradatban kavarognak az emberi és állati testrészek, Szilárd nemzői távolról és utólagosan fogamzásgátlási tanácsokban részesülnek, s mikor már amúgy is elfogynának az eposzi jelzők és költői hasonlatok, felvisít Hombár telefonja. Hogy mit hallhatott, sosem derül ki, de egy Szilárdra vetett megvető pillantás, és anyázás után lecsapja a földre a bevásárlókosarat, karon ragadja Prüntyikét, hóna alá csapja a rekedt kutyát, és szélsebesen kihömpölyög az üzletből. Nyomukban káosz, dúlt emberek, és szegény, magában motyogó Szilárd, aki már későn lel rá a frappáns visszavágásokra.

Nevadett